Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból

gyakorlat elemei maradtak fenn ÉK-Magyarországon." ... „A kétsarkos baltás metszőkések több változatát ismerjük. Az egyik valószínűleg francia eredetű és már az Áprádkorban megjelent a vallon telepesekkel. A többi a késő-középkorban tűnt fel"... és szintén „valószínűleg nyugati eredetű." A Dunántúlon már az Árpád-korra egy „nyugati eredetű szőlőtermesztési gyakorlat válik általánossá." A IX. században meginduló térítés kevés és egészen primitíven művelt szőlőkultúrát találhatott csak a Dunántúlon, különben nem tudnánk magyarázatot adni arra a jelenségre, hogy a középkori eszközkészlet teljesen eltér a római kortól. „A IX. századtól meginduló térítésekkel olyan szőlőtermesztési gyakorlat honosodott meg a Dunántúlon, amely a római kori hagyományokban gyökerezett, de csak a bor előállítási módjában egyezett a korábbi pannóniai gyakorlattal." A Dunántúlra jellemző nagybaltájú metszőkéseket „a keresztény hittérítők honosították meg nálunk, tehát nyugati eredetű."

3 6 Égető Melinda szerint hazánkban a XIII. sz. végétől találkozunk az okleveles anyagban szőlőhegy (mons vinearum, Promontorium) kifejezésekkel, amelyek jelzik azt az Észak-galliai, Rajna vidéki, ott már a XI-XIII. században végbement agrotechnikai változást, amikor a földesúri magángazdaságokban erdők irtásával vált először általánossá az alacsony művelésű, egyenként karózott szőlőültetvény. Addig nálunk többnyire fára futtatott, ligetes szőlőmivelés dívott, amely a X—XI. században a Balkán félszigeten is még általános volt. Égető szerint e változás semmiképpen nem választható el nyugati telepesektől. Egyetért azokkal, akik a római kortól a művelésmód folyamatosságát nem tartják valószínűnek. A honfoglaló magyarok szőlőkultúrájáról úgy véli, hogy a jelenlegi ismeretek szintjén semmi bizonyosat nem tudhatunk.

3 7 Égető álláspontján a baltás metszőkés széles körű elterjedése hazánkban a XIV. századra keltezhető, hiszen a baltás kés az alacsony tőkeművelés eszköze. *** Valamennyi idézett kutató véleményében tükröződik az a több mint fél évszázada megfogalmazott tétel, hogy Itáliában baltás szőlőmetsző kés nem volt használatban. Láttuk, hogy korszerű megfogalmazásban a rossz klímájú északi római gyarmatokra korlátozódik e szőlőmetsző kés használata; sőt, itt alakult ki, az alacsony tőkeművelés gyakorlatában. S mivel az anyag számbavételénél Pannónia az egyetlen leletével a feltalálás dicsőségében nem részesülhet, marad elsősorban Germania, Britannia. De a Rajna—

Mosel vidékén még a XI. században is a ligetes szőlőművelés (itáliai klasszikus formái) voltak túlsúlyban, így a baltás metszőkés tekintetében ha elképzelhető is az Észak-galliai római kori eredet, a középkori agrárforradalomnak köszönhető az elterjedése. A görögségnek a baltás metszőkéshez, az alacsony tőkemúvelés kifejlesztéséhez nincs köze. — A Basserman-Jordán által felállított tétel, a kutatás elmélyülésével, ennyire átformálódott. Úgy látjuk, hogy két alapvető kérdésnek az igazát mérlegelni szükséges, ezek egymással valamiképpen össze is függnek. 1. Tényleg a legészakibb római gyarmatokon alakult ki a baltás metszőkés forma? 2. A Dunántúlon sem használtak a honfoglaló magyarság megjelenése előtt baltás metszőkést? Ezek valóban a nyugati kereszténység elterjedésével jutottak hozzánk? Vagy még később, az agrárforradalommal párhuzamosan, a XIV—XV. századokban lettek közkeletűvé? — Természetszerűleg előbb az első kérdésben kell állást foglalnunk. 36. MÜLLER Róbert 1977a. 6-7. Uö. 1977b. 128-143. 37. ÉGETŐ Melinda 1980. 53-57., 68-69., 73. 162