Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból

II. Ismerték-e Itáliában és a Balkán félszigeten а római korban a baltás metszőkést? A témával foglalkozók csaknem mind idézik Columella idevágó írásait, mégsem érvelnek vele. Holott ő az egyetlen szerző, aki részletesen leírta a szőlőmetsző kést; sőt, a használatáról is szemléletes képet nyújtott. A tanúsága szerintünk már önmagában is döntő bizonyíték. Columella Lib. IV. Cap, 25.: Est autem sic disposita vinitoriae falcis figura, ut capulo pars proximo, quae rectam gerit aciem, culter ob similitudinem nominetur; quae flectitur, sinus; quae a flexu procurrit, scalprum; quae deinde adunca est, rostrum appellatur; cui superposita semiformis lunae species, securis dicitur, eiusquae velut apex pronus imminens, macro vocatur. Hamm partium quaeque suis muneribus fungitur, si modo vinitor gnarus est iis utendi. Nam cum in adversum pressa manu desecare quid debet, cultro utitur; cum retrahere autem, sinu; cum allevare, scalpro; cum incavare (incidere), rostro; cum ictu caedere, securi; cum in angusto aliquid expurgare, mucrone. Maior autem pars operis in vinea ductim potius, quam caesim facienda est. Nam ea plaga quae sic efficitur, uno vestigio allevatur. Prius enim putator applicat ferrum, atque ita, quae destinavit praecidit. Qui caesim vitem petit, si frustratus est - quod saepe evenit - pluribus ictibus stirpem vulnerat. Tutior igitur et utilior putatio est, quae, ut rettuli, ductu falcis, non ictu conficitur. л Capulut, b Culter. с Sinut. d Scalprum. e Roßrum. £ Securi/. g Mucrc. 28. kép. Columella szőlőmetsző késének rekonstrukciós rajza (M. GESNER után) „A szőlőmetsző kés formája pedig olymódon kialakított, hogy a nyeléhez legközelebbi rész egyenes élű, s mivel késhez hasonló, így nevezik. Ahol az él behajló, az a görbület. Ami (él) a hajlásból előrefut, az a faragókés. S ami ezután kampósan végződik, az a csőre; az e fölé helyezett félhold alakot bárdnak (baltának) mondják; ennek mintegy előrehajló föléemelkedő csúcsát tőrnek nevezik. Ezeknek a részeknek mindegyike a saját feladatát végzi, ha a vincellér hozzáértéssel tudja használni. Ugyanis amikor szoros kézzel szembe kell (valamit) lemetszenie, a kést (culter) használja; amikor visszahúzva (metsz), a görbületet (sinus); amikor simít, a faragókést (scalprum); amikor bemetsz, a csőrt (rostrum); amikor csapással levág, a bárdot (securis); s midőn szűk helyen valamit kitisztít, a tőrt (mucro). A szőlőben a munkák nagyobb részét inkább a (pengét) vezetve-vonva, mint ütve-vágva szükséges végezni. Ugyanis az a metszés, amelyet így visznek végbe, egyetlen nyommal simára van vágva; mivel a metsző előbb a vasat hozzáilleszti és így vágja le azt, amit eltávolításra szánt. Aki viszont csapással vágja a szőlőt, ha nem sikerül neki ami gyakran megtörténik — az ismételt ütésekkel a tőkét megsebesíti. Tehát biztosabb és 38. Columella szövegrészeit az alábbi kiadások egybevetésével közöltük: GESNER, Matthias 1735. 518. - RICHTER, Will, 1981. 459. skk. 11* 163