Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból

26. kép. Római kori szőló'metsző kés 27. kép. Körző, vonókés, tó'vetó' kapa a pfalzi Lingenfeldró'l a lingenfeldi római kori leletegyüttesbó'l (BASSERMAN-JORDAN után) (BASSERMAN-JORDAN után) erdei barangolással járt. Patán még a juhtartás is a cserjés hegyoldalakon, erdős részeken történt. S nem lephet meg bennünket, hogy emberünk — a juhnyíró ollója láttán ez valószínű — juhtartással is foglalkozott. Sugár István a már idézett kitűnő kis tanulmányában rámutatott arra, hogy a XVI. század harmadik harmadától — a dézsmajegyzékek szerint - Gyöngyöspatán igen gyenge volt a korábban oly fontos juhtenyésztés; 178 parasztgazdaságból csak három volt bárány-dézsmára kötelezett (s a XVII. sz. elején sem változott a helyzet), 9 szántómívelő gazdaság volt, a többi bortermelő. Az előbbi összeírás évében (1578) Pata lakossága 70 zsellér családból, 65 szegény jobbágyból, 28 féltelkes és 15 gazdag parasztból állt; a zsellérség lényegében csaknem mind (a 70-ből 62) szőlőtermelő volt. Viszont átlagos évi bortermelésük alig 125 liter a 9 féltelkes jobbágy 693 és a 15 gazdag paraszt 1620 liter átlagával szemben.

21 Tlyen termésmennyiség láttán érthető, hogy a zsellérség fokozottabb mértékben kényszerült önellátásra; történetesen maga készítette bortároló és feldolgozó edényeit, részben az eszközeit és a gazdálkodás merőben más ágazataival, például a juhtartással is foglalatoskodhatott, a bérmunkája mellett. Egy elrejtett eszköz együttes sohasem tartalmazza a tulajdonosa összes eszközeit, szerszámait. Hiányolhatjuk elsősorban a kapát, amellyel behúzta a gödröt. S nyilvánvalóan volt emberünknek szekercéje is, amelyet okkal nem ásott el, hanem magához vehetett, amikor útjára elindult. E bizonytalansági tényezők ellenére, s mindent egybe21. SUGÁR István 1966. 16-17. 159