Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból

vetve mégis a valószínűség fokán állíthatjuk, hogy a Gyöngyöspata—Előmálon megtalált, bemutatott nyolc vastárgy egy szegény sorsú jobbágy vagy szőlőtermelő zsellér

22 hagyatéka volt. Szőlőmetsző késünk kérdésköre Az előző fejezetben futólag említést tettünk a régészeti kutatás fő nehézségéről, a viszonylag igen kevés hiteles középkori leletről. Talán ennek tulajdonítható, hogy a szőlometsző késeket rendszererező munka nyomdába még nem került, ellentétben a néprajzi anyag közel 25 éve történt átfogó ismertetésével, amelyet Vincze Istvánnak köszönhetünk.

2 3 Müller Róbertnek a középkori mezőgazdasági eszközöket áttekintő és elemző hatalmas disszertációját

24 már ezért is méltán üdvözölhetnénk könyv formájában. Idevágó eredményeit, téziseit leveleiből és szóbeli közléseiből is megismerhettem; dolgozatomnak ezt a szakaszát mint Müller alapvető művéhez való hozzászólást bocsátom közre. /. Vélemények baltás metszőkéseink eredetéről A magyarországi szőlőmetsző késekkel foglalkozók közül egy sem kerülheti meg az antik örökség problematikáját. Etnográfusok így vagy úgy állást foglaltak a római metszőkések és tőkeművelési módok tekintetében. Még inkább kell, hogy ez vonatkozzon a középkori régészet művelőire. Ahány szerző, annyiféle felfogás nyilvánult meg, néhányat most időrendi sorrendben ismertetünk. Érthető, ha a szőlőmüvelés kiváló történeti kutatója, Basserman-Jordan megállapításából indulunk mi is ki. Szerinte a metszőkések két fő típusba sorolhatók, baltás és balta nélküli formákra. A baltás metszőkést a görögök fejlesztették ki és ők terjesztették el a szőlőmüvelés ismereteivel együtt a Mediterraneum nyugati vidékén is, s ez a szőlőkultúra Gallián át észak felé egész a Rajna vidékig hatolt. Itáliában viszont — annak ellenére, hogy a görög borkultúra a köztársaság utolsó évszázadaiban nagy hatással volt az itáliai fejlődésre, mindvégig balta nélküli metszőkést használtak.

2 s S. Loeschcke lényegében Basserman-Jordán véleményéhez csatlakozott, s a Mosel vidékén is kimutatta, hogy a baltás metszőkés már a római korban is használatban volt (nemcsak a középkorban).

2 6 A magyar kutatók közül először Vajkai Aurél reflektált Basserman -Jordán tételére, bemutatva a régi fenékpusztai ásatások balta nélküli római metszőkéseit.

2 7 Vincze István is erre az álláspontra helyezkedett, amikor kifejtette, hogy néprajzi anyagunkban a baltás metszőkések eredetét nem a római hagyományokban kell keresnünk. A Balaton vidéki típus recens külföldi párhuzamait ugyan nem ismerhette még, de a dunántúli régészeti anyagban annál több analógiát figyelt meg. (A római korinak leltározott, sok szórványos baltás metszőkés óvatosságra késztette.). Ugy fogalmazott, hogy a kelta—illir őslakosság a rómaiaktól függetlenül alakította itt ki a szőlőkultúrát (görög közvetítéssel). Vincze a néprajzi anyag ún. zalai baltás típusának a kialakításában francia szerzetesek befolyására gondolt, a tokaj-hegyaljai típus pedig szerinte a középkorban ide települő vallonok öröksége, de itt a honfoglalás kori keleti (bizánci) hatások lehetőségét is mérlegelte. Vincze 22. A zsellérség szőlőtermelési viszonyairól: FEYÉR Piroska 1981. 93., 120-126. 23. VINCZE István 1958. 65-86. 24. MÜLLER Róbert 1977b. 25. BASSERMAN-JORDAN, Friedrich 1923. 29. skk. - Uö 1947. 6-8. 26. LOESCHKE, Siegfried 1933. 6., 17. 27. VAJKAI Aurél 1941. 44-46. 160