Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Szabó János Győző: Adatok Eger XVI. századi egyháztörténetéhez
Gergely meghívása az egri protestáns (helvét) felekezet lelki vezetésére. Házat javadalmat adományozott neki, csakhogy Egerhez kösse. Mágóchy a katolikusokkal szemben az erőszaktól sem riadt vissza, gondoljunk a rekvirálásokra és a kanonokoknak a várból való eltávolítására. De a helvét hitvallás népszerűsítésében továbbra is a szellemi meggyőzés eszközeivel kívánt élni, s ez vonatkozik az új légkörben Erdélyből 1565. évben Egerbe költöző Egri Lukács antitrinitárius tanaival való szembehelyezkedésre is. Amíg Mágóchy volt Egerben a várnagy, semmi nyoma sincs annak, hogy Egri Lukáccsal és híveivel szemben a kényszer formáit alkalmazták volna. Talán Szegedi vallási türelme varázsolt egy cseppnyi Erdélyt Egerbe és környékére. A gönci zsinat már 1566. január 22-én elítélte Egri Lukács tanait, de Egri még 1567. elején is háborítatlanul élt a püspöki városban, s csak Mágóchy eltávoztával, 1567. tavaszán látta elérkezettnek az időt, hogy a várost elhagyja és Ungvárra költözzön. Egri Lukácsnak 1567-ig a befolyása egyre növekedett. Egri Lukácsnak a katonaság körében lehettek elsősorban hívei. A Szentháromság-tagadók elleni hajsza megindulása (1568 eleje) után is még néhány évig, 1570. elejéig a helvét felekezettel és annak lelkészével nyíltan szembefordult egy katonai csoport, a hős Barius hadnagy vezetésével. 1566-ban, az akkor nagyon feszült, háborús légkörben Mágóchy nyilvánvalóan nem akart ezekkel szemben erőszakosan fellépni. A gönci zsinat után újabbak megtartása volt kilátásban; a járható útnak akkor mindenképpen az eszmei fegyverekkel való harc látszott célszerűnek. A gyenge fizikumú, beteges Szegedi Gergely külföldre való kiküldetése „továbbképzésre" több szempontból sem tűnhetett helyénvalónak. Viszont magától értetődően esett a választás a Wittenbergben utolsó hónapjait töltő Szikszai Hellopoeus Bálintra. Amidőn Szikszai 1561. évnek a végén kiutazott, Magyarországon jóformán még hallani sem lehetett a Szentháromság-tagadók propagandájáról. Wittenbergben Szikszai nem kaphatott ebben az irányban különleges képzést. Ahhoz tehát, hogy Szikszai otthon eredménnyel helytállhasson, szükséges volt tanulmányainak a meghosszabbítása és másutt való folytatása. Aligha tévedünk, ha az egri helvét vallásúak, ill. Mágóchy szándékát ily módon rekonstruáljuk; ha Szikszai hazahívását 1566 tavaszán ezzel indokoljuk. A további események is az előbbieket igazolják. Szikszaiék első úticélja, Thretius meglátogatása Krakkóban külső szempontból sem a wittenbergi, sem a helvéciai útjuk sikerének nem lehetett a záloga. Az sem állítható, hogy Krakkón át az út rövidebb vagy biztonságosabb lett volna. Thretius sokkal inkább Szikszaiék különleges továbbképzése egyik láncszemének, állomásának tekinthető, ha megbízatásukat az antitrinitárius tanokkal szembeni eszmei felfegyverkezésben kell látnunk. Thretius ezekben az években Debrecen, ül. Észak-Magyarország helvét vallású közösségei és Genf, Zürich közötti fő közvetítő volt általában is, és kifejezettebben a Szentháromság-tagadók elleni harcban. Nem véletlen, hogy később a nagyváradi hitvitán Méliuszék pártján ő volt az egyetlen jelenlevő külföldi teológus. 46 Szikszaiék egész kurzusának az alapját Béza előadásainak a meghallgatása képezte. S ha ez a magyarországi helvét vallásfelekezet szempontjából természetesnek tűnik is, itt azért többről van szó, mint egy vezető teológus intencióiról. Nálunk is eléggé köztudott lehetett, hogy Béza már 1554-ben, nem sokkal Servetus megégettetése után védelmébe vette Kálvin eljárását, egy az antitrinitáriusok ellen írt éles hangú írásában. Bézára tehát úgy is tekintettek, mint a Szentháromság-tagadó eretnekek elleni harc egyik legrégibb élő protestáns katonájára. 47 Láttuk, hogy Szikszai Genfben alig 6 hónapig tartózkodott, szándékától eltérően, amelynek később hangot is adott. Valami váratlan szólt bele a terveikbe. S ebből következett a feltűnő eset, hogy Genfből a tél közepén elindultak hazafelé a nehéz hegyi 70
