Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Löffler Erzsébet: Eger város jogi helyzete a török kiűzésétől 1854-ig

Az 1. pontban Eger városa elállt a szabad királyi városi rang és pecsét használatától, és ígéretet tett, hogy az egri püspöknek, mint örökös földesurának engedelmeskedni fog. A 2. pont szögezte le, hogy a fallal körülvett város magyar, német és rác nemzetiségű lakosai önmaguknak bírát és magisztrátust választhatnak, akiket a püspökföldesúr erősít meg hivatalukban. A 3. pont biztosította a földesurat a városban levő kúriájának, majorházának, csűrjenek és vadaskertjének meghagyásáról. Ezenkívül a város határában 50 emberrre való kaszáló rétet kapott, melyet a városbeli lakosok évente egyszer kötelesek voltak megkaszálni, és az ott termett szénát felgyűjteni és összehordani. A püspök megtartott magának minden malmot, a városfalon kívül azonban kijelölt egy malomnak való helyet a város számára, a téglaégető kemencék felállítását és azok haszonvételeit, valamint a püspökség borának árusításához szükséges ház felállításának jogát a püspök fenntartotta magának. A 4. pont biztosította a püspököt arról, hogy haszonvételei minden adózástól és városbeli terhektől mentesek. Adómentességet élveztek még a magisztrátus épületei, a plébánia, az iskolák, a káptalani lakások, szegényházak. Minden más telek, épület, szőlő stb. adóköteles volt. Az 5. pontban kötelezte magát a város, hogy minden szőlő után, ami a város határában van, kilencedet és tizedet fog fizetni. A tizedet a gabonából, a kilencedet pedig a borból a földesúr öt évre elengedte. A bárányok, méhek és egyéb kisebb jövedelmek után tizedet kellett fizetni. A 6. pont foglalkozik a bormérés jogával (ius educilli). Szent Mihály napjától újév napjáig szabad lesz a városnak, a communitasnak és a földesúrnak egyaránt bort árulni, de csak olyant, amely a város határában termett. Újesztendő napjától március utolsó napjáig csak egyedül a communitas mérhette a bort, éspedig idegenből származót is, különösen akkor, ha a helybeli már elfogyott. A méhsört a communitas egész évben árulhatta. Április első napjától Szent Mihály napjáig mind a bort, mind a pálinkát csak a püspökség mérhette. A sört egész évben csak a püspökség árulhatta. A sörház felállításának joga is a püspöké volt. A 7. pontban a város kötelezte magát, hogy mészároscéhet fog kiállítani „és minden nagyobb marhabul nékünk adózni fog öt font faggyút". Ti. a püspöknek. 8. pont: a városi jövedelmeknek, vagyis a helypénzeknek két része a püspöké lesz. 9. pont: a ius gladiira vonatkozott, vagyis a pallosjogra, amit IV. Béla privilégiumlevelére hivatkozva a püspöki tisztek a magisztrátussal közösen fognak gyakorolni. A 10. pontban tett a város ígéretet arra, hogy census és úrbér váltsága címen évi két részletben 600 forintot fog fizetni. Az első részlet Szent György, a második Szent Mihály napján esedékes, a folyó, 1695. évi részletet a püspök elengedte. Egyéb szolgáltatásokkal, és „könnyű munkákkal" is tartozott a város. Amikor a püspök Egerbe fog érkezni, a város köteles lesz neki ajándékokat adni és gondoskodni illendő fogadtatásáról. A püspök kúriájához kötelesek lesznek őröket állítani, a város kapuit őriztetni, gondoskodni a levelek kihordásáról, s kötelesek a város kőfalát rendbehozatni, valamint az utcákat kijavíttatni. A város köteles gondoskodni a püspökség malmainak töltéséről. A zselléreknek kell a püspöki dézsmaszekereket megrakni, jeget vágni nyárra, és a püspökségnek a várnál és a városon kívüli hóstyán levő kertjét megdolgozni. 11. pont: a végrendeletek megerősítése, főbenjáró és birtokjogot érintő ítélet végrehajtása csak a püspök jóváhagyásával történhet, magszakadás esetén pedig az elhunyt jószágai és a városban levő fundusai a püspököt illetik. A birtok adásvétele szabad lesz. Fellebbezni a püspökhöz lehet. 86