Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában IV.
művei címlapján is kifogásolta ezt az idegen nyelvű felírást. A folyamatos szöveg első oldalán, az első fejezet feletti üres helyre piros tintával ezt a kérést írta Gárdonyi: „Tisztelt Szedő úr! A sorvégi szó-elválasztásokat szíveskedjék mindig hibásan szedni, merthiszen Göre nem äz Akadémia szabályai szerint választ, hanem írja a sort a papiros széléig, s ott ha már nem fér több betű, viszi a következő sorba. Mint itt az első lapon is jegyzem" A ránk maradt 44 oldalnyi töredék szövegében az író 208 javítást jelölt meg. Ebből 59 betoldás, ami 157 sor új szöveget jelent. Mindössze három, képeket tartalmazó oldal maradt javítás nélkül. E figyelmes korrigálás joggal minősíthető akár alapos átdolgozásnak is. A negyedik kiadás, amelynek egyik példányából az író az ötödik kiadás kéziratát készítette, 1918-ban jelent meg Singer és Wolfnernál. Ezt a kiadást gyorsan követte az ötödik. Először 1919-re javították a megjelenés évét, de végül a bonyolult politikai helyzet miatt 1920 lett belőle. A javított példányt Gárdonyi Géza egy 1918. december 14-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia által feladott irat borítékában őrizte meg. A boríték tiszta hátoldalára kék ceruzás nagy betűkkel ráírta: Bojgás 5. A kötetben talált javítások már sokkal ritkábbak és jelentéktelenebbek, mint a korábbi, 16 évvel azelőtt lebonyolított kiadás-váltásnál tapasztaltuk. Mindössze 43, túlnyomórészben grafit ceruzával bejegyzett kis javítást számoltunk össze és 8 betoldást, ami 13 sor új szöveget jelent. A régi és új kiadások egybevetését egy 1902-ben nyomtatott második kiadású példány tette lehetővé, ami vásárlásból került a múzeum gyűjteményébe. Az egybevetés kimutatta, hogy a negyedik kiadásban nem szerepel a második kiadás Levél című fejezete, viszont a negyedik két új fejezettel, a Mindön huncfutság parisba és a Még ez is Pestön történt cíművel bővült. i. Vakarts Furcsa kötete ez a Göre-sorozatnak. Szinte azt mondhatjuk, hogy az utolsó utáni, hiszen az előző kötet, a Bojgás az világba címlapjára már ezt írta Gárdonyi: „ ... ez lögyön az utósó." Már itt, bevezetőként meg kell említenünk, hogy a Vakarts Gárdonyi Géza halála után jelent meg, de az is igaz, hogy a feldolgozás alatt álló hagyaték iratainak bizonysága szerint az író már életében elhatározta egy ilyen címmel összeállított kötet kiadását, sőt azt részben elő is készítette. Gárdonyi Józsefre, az író fiatalabb fiára maradt a kiadás gondozása, amire 1924 körül került sor. Tartalmát tekintve talán ez a legsilányabb Göre-kötet, az alábbiakban bemutatásra kerülő dokumentumok mégis tovább fejleszthetik ismereteinket és végül arra a meggyőződésre vezethetnek, hogy a Görehistóriák nem csupán az élete végéig kísérték el Gárdonyit, hanem egy utóélet szakaszaként az író halálát követően új kötet is megjelent belőlük. A kötet keletkezésének és tartalmának megismertetéséhez a következő források állnak rendelkezésünkre: Két jelentékeny tartalmú jegyzetcédula; a kötet egyik fejezetének eredeti kézirata Gárdonyi Gézától; gépelt kézirat szinte az egész kötetről; a könyv teljes nyomdai hasáblevonata; levonatsorozat a kötet illusztrációiról. Maga a kötet gyűjteményünkből sajnos hiányzik és a könyvalakban megjelenés évére csak következtethetünk. A két cédula az egri múzeum gyűjteményében 74.91.1.m. és 74.91.1.П. ltsz. alatt található. Az előbbi negyedlapnyi papírdarab. Egyik oldala fehér, a másik narancssárga. A fehér oldalon két önálló, azaz eltérő természetű jegyzet olvasható. Ezek közül az első és fontosabb a most tárgyalt kötet Gárdonyi által írt, helyesebben kifejezve szerkesztett címszövege: ,, Vakarts vagyis a zutósó könyvem, mert a kutya is mögbánnya ha 9-tzet köjkezik, (hát én is) de a guminizmust mög kölletött irnom mögaz olajokat. - írtam én 173
