Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Csiffáry Gergely: Kiss Lajos egri internacionalista életútja (1892–1977)

Szimbirszket (ma Uljanovszk) és Kazányt. így Szovjet-Oroszországtól átmenetileg elszakadt a Volga-vidék nagyobb része, az Ural, Szibéria és Távol-Kelet.

66 1918 májusában gomba módra bújtak elő a különféle ellenforradalmi „kormányok" és politikai szervezetek. A Közép-Volga vidékén megalakult Csajkovszkijnak, a kuláklázad ónak és a csehszlovák hadtest által támogatott „észak" kormánya Szamarában (ma Kujbisev),

67 az Alkotmányozó Gyűlés volt tagjai megalakították az „alkotmányozó gyűlés tagjainak bizottságát", amelyet kormányszervnek tekintettek.

68 A szmolenszki csaták után Kiss Lajost és társait délre, a Volga-vidékre vezényelték, ahol a csehszlovák intervenciósokkal és fehérgárdistákkal küzdöttek.

6 9 1918 április—májusban az I. Páncélosvonat Ezredet, amelyben Kiss Lajos is harcolt átszervezték reguláris hadsereggé. Főparancsnokuk Mihail Vasziljevics Frunze (1885— 1925) a polgárháború híres parancsnoka lett. Kiss Lajost Varga Gyula András nemzetközi ezredébe sorolták be, ahol később komisszár (vagy politikai tiszt) lett.

70 1918 áprilisában honosították meg a Vörös Hadseregben a politikai biztosok intézményét. A párt és a kormány e teljhatalommal felruházott bizalmi férfiai ellenőrizték a katonai szakértők tevékenységét.

7 * Varga Gyula András (1890—1950) magyar internacionalista parancsnok egysége 1917-ben alakult. Varga 1917-ben Penza város környékén szocialista hadifoglyokból vörösgárdista csapatot szervezett. E csapatok élén részt vett a szovjethatalom kivívásában, majd a Volga-menti ellenforradalmi lázadások leverésében. 1918 nyarától a cseh légiók és más ellenforradalmi csapatok ellen harcolt, a Keleti Fronton, mint a 24. vashadosztály kötelékéhez tartozó 1. (később 216.) Nemzetközi Lövészezred helyettesparancsnok, majd parancsnoka.

72 1918 májusától Kiss Lajos tevékenysége, útja a Varga ezredével összefonódik. Amíg közöttük van, az ezred útján követjük: ui. Kiss Lajos visszaemlékezéseiben az erre vonatkozó események hely és időrendje kuszált. Kiss Lajos Varga Gyulával, az altábornagy haláláig, elvtársi és baráti kapcsolatot tartott fenn. Találkozásaik alkalmával fel-felelevenítették a régi emlékeket.

73 1918 nyarán a szovjet hatalom halálos veszélybe került, az intervenciós csapatok elvágták a tengertől, gabonától, széntől, petróleumtól. Az országban éhség és tífuszjárvány pusztított. Ebben a helyzetben a Központi Bizottság és a Népbiztosok Tanácsa a helyzetelemzés során arra a következtetésre jutott, hogy a legközvetlenebb veszélyt a Keleti Front fejleményei jelentik. Lenin 1919. augusztus 1-én a Keleti Front Forradalmi Katonai Tanácsához intézett levelében kifejtette, hogy az adott körülmények között minden attól függ, sikerül-e Kazany, az Ural és Szamara körzetében döntő csapást mérni a fellázadt csehszlovák hadtestre és az orosz fehérgárdistákra.

74 A nehéz helyzetben még egy rendkívüli esemény történt. Vlagyimir Iljics Lenin, aki az intervenciós háborúk idején számos felvilágosító beszédet mondott, 1918. augusztus 30-án este a moszkvai Michelson gyárban tartott nagygyűlést; több ezer munkás előtt beszélt. A beszéd után a gépkocsiba beszálló Lenint 2 lövéssel meglőtte egy bizonyos Dóra Kaplan nevű merénylőnő. Az eszer terrorista csoporthoz tartozó merényiőnő eredeti neve Feiga Roidman volt. Lenint a lövések bal karjának felső részén érték.

75 Varga Gyula András, Kiss Lajos egykori parancsnoka, utóbb így emlékszik a merényletet követő napok eseményeire: „ . . . Mi ekkor a Vörös Hadsereg nemzetközi gárdájának kötelékében, a Volgánál harcoltunk az ellenforradalmi tiszti dandárok ellen. A merénylet híre mindannyiunk indulatait felkavarta. Mint a vihar, úgy zúgott táborunkban a felháborodás. Eltökéltük, hogy ha kell, utolsó töltényig, utolsó lélegzetig harcolunk, de visszaszorítjuk a fehér bandákat és megsemmisítjük az „eszerkormányt". 127