Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Csiffáry Gergely: Kiss Lajos egri internacionalista életútja (1892–1977)

béri Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából. Az azóta eltelt időben egyre több történész, levéltáros, muzeológus kapcsolódott be a feltárásba, s bővült, szélesedett a kutatott témák köre is. A szovjet, a magyar és más szocialista országok történészeinek közös erőfeszítése eredményeként eddig ismeretlen levéltári források egész tárháza nyílt meg. Számba vették az internacionalisták gazdag sajtóanyagát és sok értékes visszaemlékezéssel, publicisztikai és szépirodalmi igényű feldolgozással gazdagodott ez az irodalom.

12 Az előzőekből kiderült, hogy a magyar internacionalisták tevékenysége megismerésének miért a visszaemlékezés az egyik alapvető forrása. Ma már több mint 60 év telt el az eseménytől, így már csak igen kivételes esetben gyűjthetünk a még élő internacionalistáktól visszaemlékezést. így gyakorlatilag a memoárok gyűjtését az ő esetükben lezártnak kell tekintenünk, mivel nagyrészük már nem él. A visszaemlékezés használatakor is természetesen forráskritikával kell élnünk. Az internacionalista adatközlőktől évtizedekkel az események eltelte után kezdtek el gyűjteni. Több évtized múltán, a legkitűnőbb emlékezetű ember élményei is homályosabbak, a részletek (hely, idő, személyek, konkrét események, évszámok) megkoptak. A sokszor meginterjúvolt adatközlő személy hajlamos lesz a korábbi visszaemlékezésének reprodukálására, így még a legerősebb élmények, emlékek sem mentesülnek az egyszerűsítéstől, vulgarizálástól, gyakran ellenkező esetben a túlszínezéstől. A visszaemlékező ismeri, vagy ismerheti a környezetének vagy egy térségnek az esemény múltját, de nem mindig képes érzékelni saját szereplésének térbeli, időbeli súlyát, jelentőségét. Véleményét befolyásolja kora megítélése a múltról, így nem mentes e véleményektől sem, amit igyekszik visszavetíteni a múltba. Az itt felsorolt tényezők, objektív és szubjektív adottságok befolyásolják az amúgy is szubjektív töltésű visszaemlékezést, a memoárt. A valós helyzet felvázolásához szükség van arra, hogy a visszaemlékezés adatait (helyszín, idő, események, személyek) összevessük a történeti irodalom adataival. Ezt értettem a forráskritika kifejezés alatt. A kutatók körében a visszaemlékezések használhatósága, megbízhatósága megítélésében szélsőséges álláspontok vannak. Mindezek figyelembevételével a visszaemlékezések használhatóságával kapcsolatban, valljuk Incze Miklós történész véleményét: „ . . . mindama veszélyekkel együtt, amely veszélyek a visszaemlékezést, a memoárt mint műfajt jellemzik, nő a memoároknak a forrásértéke, akármilyen formában is jöttek ezek létre. A memoárok sokszor éppen olyan döntések vonatkozásában szolgáltatnak használható és értékes adatokat a jelenkorkutatás számára, amely döntéseket nem foglaltak írásba és időben, a közzététel időpontját tekintve, a memoárok általában véve meg is előzik a primer levéltári forrásanyag hozzáférhetőségét. Természetesen fokozott gonddal kell kidolgozni a memoárok értelmezésének, adataik és következtetéseik ellenőrzésének s a belőlük használható információk értéke megállapításának az ismérveit..."} 3 1959-ben indult meg Heves megyében is az internacionalista szabadságharcosok emlékanyagainak, visszaemlékezéseinek gyűjtése. E gyűjtőmunkában kezdettől részt vettek az egri Tanárképző Főiskola Történeti Tanszékén dolgozók közül, a Heves megyei Pártarchívumtól s a Heves megyei Múzeumok újkoros muzeológusai. A megindult gyűjtőmunkában a kutatás bázisa a múzeumi szervezet maradt. Ezt mutatja az a jelentős visszaemlékezés-gyűjtemény (lejegyezve, magnószalagon), amit a történeti gyűjteményekben őriznek. Az internacionalisták visszaemlékezéseinek, emlékanyagainak gyűjtése kezdetén — 1959-ben — Heves megyében 54 internacionalista harcost tartott számon a történettudomány.

14 Mai tudásunk szerint — 1982-ben — 86 magyar internacionalistát ismerünk, akik a mai Heves megye 51 településéről származnak.

1 s A Heves megyei internacionalisták teljes névsorát a dolgozat mellékletében közöljük. E jegyzéket nem tekinthetjük teljesnek, 119