Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Csiffáry Gergely: Kiss Lajos egri internacionalista életútja (1892–1977)

őrsége hazament vagy feloszlottak, ilyen esetekben a táborok őrzését maguk a hadifoglyok látták el. Engedélyezték a munkás-paraszt hadifoglyok szervezkedési, véleménynyilvánítási jogát, gyülekezési szabadságát. Több helyen újságot nyomtathattak. Igen sok városban még a választójog gyakorlására is lehetőségük volt, képviselőik bekerültek a helyi szovjetekbe. Olyan jogokat kaptak, amelyeket a foglyok nagy többsége otthon hazájában, a béke körülményei között sem élvezett. A szocialisták kezdeményezésére a foglyok engedélyt kértek szervezeteik létrehozására. Néhány hónap alatt Szovjet-Oroszország több mint száz városában, legtöbbször egymástól függetlenül megalakultak a szovjet hatalommal szolidáris, békéért küzdeni kész hadifoglyok sok nemzetiségű tömegszervezetei.

6 Érdekes az a gondolat is, hogy a magyar internacionalisták közül sokan azért ragadtak fegyvert az Októberi Forradalomban kivívott szabadságjogok védelmében, hogy minél előbb sor kerüljön a békekötésre és kedvező körülményeket biztosítsanak a hazatéréshez.

7 Megkérdőjelezhető, hogy közvetlenül a felszabadulás után ezt a szuggesztív erejű hagyományt, annak emlékanyagát felhasználták-e a szocialista munkásöntudat kiteljesítésére. Sokáig késett, éppúgy mint az 1919-es vöröskatonák, a spanyol internacionalisták hőstetteinek megismerése, megismertetése, megbecsülése és elismerése. Az egyoldalú történeti beállítás gondot okozott, mivel egyik oldalon a hagyományok legjavát tömjénezték, szépítgettek, míg a másik oldalon elvették ezzel a hitelét, nevelő erejét.

8 A visszaemlékezések segítségével feltárhatunk történeti részletkérdéseket, s néha ez az egyedüli lehetőség a történelmi múlt egy részletének rekonstruálásához. A visszaemlékezés gyűjtésének több oka is van. Kiegészíti az uralkodó osztályérdekek miatt hamis beállítású forrásokat. A hivatali ügyintézés a XIX. század végétől új formákat is öltött, gyakorivá váltak a telefonon keresztüli, szóbeli intézkedések, bizalmas közlések, utasítások. Ezek ismerete nélkül, csupán az írásos anyagból nem deríthetők fel az egyes események részletei.

9 Sajnos a forradalom alatt nemigen írtak aktákat. Az ellenforradalom elleni váltakozó sikerrel folyó harc közben, még az a kisszámú dokumentum is megsemmisült, amely a magyar internacionalisták 1917—1919-es harcaira vonatkozott. Ezért igen nagy jelentőségűek a kortársak visszaemlékezései.

1 ° A visszaemlékezések gyűjtése, lejegyzése segítségével kutatható többnyire a magyar internacionalisták tevékenysége. Nemcsak ez az egyetlen területe a hazai történeti kutatásnak, amikor e módszer alkalmazására is szükség van. E módszerhez kell nyúlnunk minden olyan esetben, mikor az írásos források gyérek, nehezen hozzáférhetőek, vagy éppen nem maradtak fenn. Magyarországon alig található eredeti forrás a szovjet-orosz polgárháborúban részt vett magyar internacionalistákra. A reájuk vonatkozó anyagok legtöbbször csak szovjet közgyűjteményekben érhetők el. Az internacionalistákra vonatkozó emlékanyagokat hazánkon kívül a Szovjetunióban is gyűjtik, ahol a moszkvai Központi Forradalmi Múzeum, vagy a Szovjet Hadsereg Központi Állami Levéltára őrzi a Szovjetunió egész területére kiterjedően. Gyakran távoli és különböző gyűjteményekben is találni utalásokat, viszont ezek körülményesen érhetők el. Például: Kiss Lajos is még 1959-ben kérte, hogy a Szovjetunióban keressenek reá vonatkozó igazoló írásokat; a rég várt választ 1967. tavaszán kapta kézhez, a Szovjet Hadsereg Központi Állami Levéltárából.

11 Az internacionalisták, köztük a magyar nemzetköziek történetének feltárása Maxim Gorkij kezdeményezésére, az SZKBP Központi Bizottságának 1931. július 30-án a polgárháború történetének kiadásáról hozott határozata nyomán kezdődött el a Szovjetunióban. Új lendületet vett a kutatás az SZKP XX. kongresszusa után a Nagy Októ118