Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

A temető kora, a temetkezés rendje Abszolút kronológiai helyzete A sarudi temető régészetileg jól keltezhető leletei számunkra a nyakperecek, a karperecek és az érmék. Láttuk, hogy a temető nyakperecei a X. sz. harmadik harmada és a XI. sz. harmadik negyede közé kelteznek. A karperecek még tágabb időhatárokat jelölnek : a X. sz. 3. harmada és a XII. sz. eleje között mintegy 150 éves időszakot, öt generáció temetkezését is átfoghatják. A két ékszerfajta együttesen viszont igen szűk korszakra is enged következtetni, ha a minimális időhatárokra gondolunk : elképzelhető egy X. sz. vége és a XI. sz. második negyede közötti időszak is, amely egy generációt jelentene. Mindez jól érzékelteti, hogy egyegy kiragadott tárgytípussal és környezetüktől elszakítva, nem a temetkezési rendben gondolkodva, az abszolút időrendi keltezés lehetőségeinek korlátai vannak. A maximális határok, a 150 év ellen vallanak az érmék. Három különböző sírban Szent István és Aba Sámuel ezüst denárait találtuk. Mindhárom sírban gyermek feküdt, s mindegyik pénz a koponyában, alatta vagy közvetlenül mellette volt, azaz útravalóul adták. Az ilyen érmék Árpád-kori keltező értékéről véleményünket fentebb kifejtettük. Jóllehet mindhárom éremleletes sír a temető nyugati részén kerül napvilágra, s így csak ezt a temetőrészt datálja, a temető egészére vonatkozólag is nyújtanak információt. Hiszen egy X. sz. közepén feltételezett kezdet esetében nyugati vagy bizánci érmék is valószínűleg napvilágra kerültek volna, s a temető XII. sz. eleji megszűnésére gondolva minden bizonnyal a XI. sz. második felében uralkodók egy-egy érméje is előkerült volna. Ha úgy képzelnénk, hogy másfél-két nemzedék már a X. században ide temetkezett, akkor a X. századra jellemző leleteket sokkal nagyobb számban ismernénk, de csupán két karperec (11. sírban és egy szórványos darab) és egy nyakperec (6. sír) készítése keltezhető már ebbe a korszakba is, de ezeket sem szükséges I. István uralma előtti időre datálni. — Másrészt nincs egyetlen olyan leletünk, amelynek az előállítása okvetlenül I. Endre korán túl mutatna. A minimális időhatárok feltételezése (kb. 990—1020), ha a nyakpereceket, karpereceket és az érméket együtt szemléljük — rögveset lehetetlenné válik. Hiszen Aba Sámuel érméjét íigyelembe véve legalább a XI. sz. közepéig fel kell vinnünk az időhatárt. A csontok kémiai elemzése több, mint két nemzedék temetkezését mutatta ki : 70 + 20 év adata Lengyel Imre értelmezésében nagyon óvatos keltezést jelent, s inkább a középarányos (70) illetve annak növelése ajánlható. Valóban, ha 70—80 évben gondolkodunk, a régészeti anyaggal, a temető összképével kedvező harmóniába kerülünk. Mindezek alapján a sarudi temető használatát mintegy 80 évben állapíthatjuk meg és korát abszolút időben kb. 980—1060 évek közé helyezhetjük. A temetkezések rendje A temetkezési rend fogalmának két jelentése is van. Az egyik a temető benépesülésének, terjeszkedésének mikéntjét fejezi ki; a másik a temető szerkezetére utal olyan vonatkozásban, hogy az élők társadalmában mutatkozó rendet (tagolódást) a régiek temetője visszatükrözte. Lássuk először, hogy mit tudhatunk meg a sarudi temető benépesülésének a folyamatáról. Hova temetkezett az első nemzedék, hol találjuk a legkorábbi sírokat? Lengyel Imre szerint a 4., 13., 17., 26., 27., 30., 40. és 64. sírok a legkorábbiak. Közülük a 4., és 13. sírok a temető északi szélén, a 64. sír a nyugati részén, a többi a temető közepén foglalt helyet. Tegyük fel, hogy a 13. sír (a temető ÉÉK-i szélén) eredetileg kissé szándékosan távolra, elkülönítve a többiektől létesült, mivel lakójától tartottak (fejét később kicsavarták stb.). Nézzük meg tehát a 64—4. ill. 27—30. sírok által határolt területen a mintegy 24 temetkezés (a szórványosan előkerültekkel a csatornában most nem számolunk) régészeti leleteit. 68