Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

derül ki nemcsak az orosz kincsleletek együttesét vizsgálva, hanem a közelmúlt feltárásai láttán is.

33 Pedig mindebből nyilvánvaló, hogy e típusnál a lengyel vagy normann kultúra volt az adó fél. Az utóbbi a valószínűbb, mivel a kölcsönös megtermékenyítő hatások más kulturális vonatkozásokban is kimutathatók. A normann-orosz kapcsolatok X. századi történeti alapja közismert. — Galgóci leletünknél viszont a lengyel kapcsolatokra kell elsősorban gondolnunk, földrajzi és kronológiai szempontból egyaránt. Északi szomszédunkhoz sejthetőleg többrétű és erősebb kötelékek fűztek bennünket már a X. sz. első felében, mint azt a történeti adatok hiánya miatt eddig gondoltuk. Kitűnő bizonyíték erre a közelmúltban, Przemysl városában feltárt X. századi magyar temető.

34 A galgóci (Hlohovec-i) nyakperecet Fettich Nándor (a lelet első fényképes bemutatása kapcsán) a tarsolylemez síregyütteséhez sorolta, azaz előkelő magyar férfi ékszerének tartotta.

35 Jan Eisner, majd Szőke Béla ezirányú kétségei ugyan nem voltak alaptalanok

36

, de a zempléni rangos honfoglaláskori temetkezés publikációja óta bizonyos, hogy az előkelő férfiak egy része arany vagy ezüst nyakperecet is viselt. A zempléni (Zemplin-i) gazdag temetkezésnél feltárt nyakperec sima egyetlen arany huzalból való; két vége nagy ívű hurokban visszahajlított oly módon, hogy a visszahajlítás két síkja egymásra merőleges. Az így záródó, sima huzalból való nyakperecek a IX. században a keleti szláv területeken elterjedt formák voltak. Legközelebb Zemplénhez a Kárpátokon túli Krülosz IX. századi kincsleletében fordult elő ez a típus.

38 Alig lehet kétséges, hogy a zempléni uraság a keleti szlávok adója (esetleg kereskedelem) révén jutott hozzá, talán még Levédiában. A nyakperec publikációja alkalmával erről így vélekedett Fettich Nándor: az eredeti fejedelmi torques gondosan fonott, impozáns darab lehetett, mint a galgóci lelet ezüst nyakperece, de bizonyára még vastagabb és díszesebb. A sírban talált példány annyira primitív és hevenyészett, hogy csupán a halotti öltözéket díszíthette. Fettich e temetkezés korát a IX. sz. legvégére, a leleteket pedig a IX. sz. utolsó harmadára keltezte.

39 Láttuk, hogy a galgócihoz hasonló nyakperecek a IX. században legfeljebb Lengyelországban készülhettek. Sem Skandináviában vagy a Baltikumban, még kevésbé orosz földön, illetve a Kárpátoktól keletre A zempléni törzsfő {Fettich szerint Álmos fejedelem) Levcdiában ilyet aligha viselt ; hiszen a galgóci típus a szomszédos orosz előkelőségek körében egy kerek évszázaddal később terjedt el. A tokaji kincs nyakperece egyetlen csavart (rézsútosan kannellurozott) ezüst huzalból készült.

40 Miként Németh Péter kimutatta, e kincsbe régi félreértések következtében a zalkodi temető sírleletei belekeveredtek. Németh a nyakperecet is a temetkezési anyaghoz sorolta. A kincs darabjait a X. sz. végére és a XI. sz. első felére keltezte, a sírleletek korát pedig a X. sz. második felére.

41 E nyakperecet fényképen először Kádár Zoltán mutatta be, aki hangsúlyozta, hogy e példány a Kárpát-Medencében a megformálását tekintve egyedülálló.

42 Kádár felismerése helytálló, hiszen ma is csak két hazai analógiáját ismerjük, az egyik lelőhelye Szabadkígyós. A Pál-liget homokbányájában feltárt 3. sírjában Bálint Csanád olyan nyakperec két töredékét találta, amely ezüst öntvény, a ,,két szálból sodort torques utánzata". A 2. sírban épebb, hasonló kivitelű bronzból való példányt tárt fel, végei ellapítottak és átlyukasztottak. Bálint a temetőt a X. sz. második harmadára, közepe tájára keltezte.

43 Nézetünk szerint Bálint keltezése külön figyelmet érdemel. A nyakpereceket azonban nem tekinthetjük a sodrottak utánzatának, mivel a csavart, rovátkolt egyetlen huzalból való torquesek készítésének és viseletének a szokása korban megelőzte a sodrott formákat. A keleti szlávoknál — antik hagyományból táplálkozva — évszázadokon át ismert volt ez a nyakperec típus, amikor sodrott, több szálból fonott példányokat még sehol sem viseltek. Aligha azért szerezte be a csavart ezüst nyakperecet viselője Szabadkígyóson, mivel ez olcsóbb volt a két szálból sodrott bronz típusoknál. Valószínűleg ez utóbbiak elterjedése még csak ekkor kezdődött. A Deszk-ambrushalmi, a X. sz. első felében használt temető „sodrást imi58