Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.
táló" ezüst nyakperece a másik párhuzam, amely időrendi meghatározásunkat tovább erősíti. 44 A X—XIII. sz-i kelet-európai pásztornépek nyakperec viselete honfoglalás kori anyagunk szempontjából tanulságos. A kazárok építette Sarkéi várához tartozó, attól délkeletre feltárt lovastemetkezések között mindössze egy sírban fordult elő nyakperec (19—1 szektor 56. sír). Elkülönülve a többitől, a kitömött lóval eltemetett nő kétharmadrészt sodrott, bepödrött végű elektron nyakperecet viselt. Ez a nyakperec forma C. A. Pletneva szerint ismeretlen az orosz anyagban. Arany fülbevalói is ritka típust képviselnek, ezüst karperecei viszont a keleti szlávoknál szokványos formák. A sírt ezüst ostornyele (ösztökéje) alapján keltezhetjük a X. századra. Pletneva a sarkeli nyakperechez hasonló két további példányról tudott (a sztyeppéi lovasnomádok emlékei); az egyik Sarkéitól viszonylag nem távol, Novocserkaszk vidékéről való. 45 A Dnyeper jobbparti Burtü temetőjében, a 260. kurgánban szintén két szálból sodrott és bepödrött végű ezüst nyakperec fordult elő, juvenilis korú fiú(?) nyakán. 46 C. A. Pletneva e nyakperec típusok és a lovasnomádok sírszobrain megfigyelt karcolatok egyező voltára is felhívta a figyelmet. Igaz, a legkoraibbakon sima huzalból valókra lehet következtetni, a későbbiek rajzolata viszont sodrást jelez. Köztudott, hogy a sírszobrok a lovasnomádok rangosabb rétegéhez kapcsolhatók, s ezeknek is csak viszonylag kis százalékánál figyelhető meg a nyakperec viselete (olykor 2— 3 példány is). Egy részük férfiakat ábrázoló kőemlékeken szerepel. 47 Nézetünk szerint Pletneva e két végükön bepödrött végű, kétharmadban részben szalagosán csavart vagy két keskeny pánt összesodrásával készült, a nomádoknál a XIII. századig viselt nyakperec formáról az „idegen" kifejezést oroszföldi ritkasága miatt használta. Valójában Kijev környéki orosz (tehát semmiképpen sem nomád jellegű) kincsleletben is előfordult. 48 A honfoglaló magyarság és a keleti pásztornépek nyakperece elsősorban a viseleti szokásban külön bözött aszlávokétól: mindig csak az előkelőkhöz, s azoknak is csak szűk köréhez kapcsolható.^ A Közép-Dunamedence X—XI. századi nyakperecei között egyedi darabnak számít a Nyitra-zobori (Nitra pod Zoborom) temető 27. sírjában feltárt, finom szálból hurkolt és láncosan-lazán fonott töredékes példány. 50 Letört végei fűzfalevél alakú lemezkében végződtek Szőke felismerése szerint, aki litvániai párhuzamokra hívta fel a figyelmet. 51 A köznépi temetőnek ez asírja 3 a kísérő leletek, (pl. karperecek) tanúsága alapján a X. sz. végénél nem lehet korábbi. A temetőt publikáló P. Caplovic véleménye, hogy a nyakperec (helyesebben nyaklánc) a kijevi orosz területről származik, 52 nem zárható ki. Különleges nyakpereceink sorát a darufalvi kincs leletével zárjuk. Bóna István kitűnő új feldolgozása alapján nyilvánvaló, hogy a nyakperec és a többi ékszer mind orosz áru 53 , a kincs tulajdonosa pedig sejthetőleg Kijevből jött a nyugati magyar őrvidékre. Az ilyen kerek átmetszetű, üreges lemez-nyakperec a XI. századi orosz kincsleletekben jelentkezik legkorábban, s Bóna ezért kénytelen volt a nyakperecet a kincs legkésőbbi (X—XI. %ъкхг.а fordulója) darabjának tartani. 54 Feltehető, hogy ennek a nyakperec típusnak a kialakulását a későbbiekben — sorozatok bemutatásával — a keletrómai birodalom területéig visszavezethetjük. Ezt sejtetik az eddig ismert prototípusai: a VII. század második feléből való, Zemianski Vrbok (Nemesvarbók) melletti kincslelet példánya 55 , és a galíciai Zalesie-ben (Szovjet-Ukrajna) megmentett VI. századi kincs leletei. 56 Darufalva, Nyitra, Galgóc, Tokaj (Zalkod), Zemplén : egyedi típusú nyakpereceink többsége a Kárpát-Medence északi felében került napvilágra és mindegyik példány párhuzamai a Kárpátokon túl északra és ÉK-re vezetnek. Mindez nem lehet véletlen. A X. sz. közepén a Közép Dunamedencében elterjedő 2—3 huzalból sodrott nyakperec típus — mint láttuk — kronológiai szempontból a Kárpátokon túli északi ÉK-i területek kézművességének a befolyását nem zárhatják ki. Másrészt viszont az is kétségtelen, hogy köznépi nyakpereceink nem import áruk, hanem önálló megformálás eredményei, a Kárpát-Medencében működő műhelyek terméke. S itt felmerül az indíték problémája: mi késztetett arra, hogy ez az ékszer59
