Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.
2. ábra. Torques egyetlen sima huzalból, Sarud 6. sites a sodrott vastag huzalból valók elterjedése közötti időre állapítható majd meg, bár készítésük valószínűleg a XI. sz. első felében sem szűnt meg. Ennek a változatnak és a sokkal elterjedtebb vastag huzalú sodrott típus viseleti idejének igen kérdéses a felső határa. Bizonyossággal már László-kori sírokból sem mutathatók ki, illetve XII. sz-i temetőrészekből teljesen hiányoznak. De lehetséges, hogy az ekkor már mindenütt hathatós egyházi befolyás ill. tilalom következtében nem tükrözi a halotti öltözék az ünnepi viseleti megjelenést; tehát az élőknél esetleg sokkal tovább divatozhatott. Ritka, csaknem egyedi daraboknak tekinthetjük a bepödrött végű nyakpereceket 17 , illetve az egyik végükön S-alakban megformált példányokat. 18 A sima, kerek átmetszetű, egyetlen vastag huzalból készítettek mindig kampósan záródtak (kampóval és hurokkal vagy kettős kampós megoldással). A jelenlegi anyag ismeretében is egyetérthetünk Szőkével, hogy az egyetlen, sima huzalból való bronz (réz) nyakperecek a vékony, 2— 3 szálból sodrott típusúak53
