Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Dancza János: Nevezetesebb egri árvizek a helyi sajtó tükrében

lezúduló és Eger felé folyó nagy víztömegek megfékezésére Szarvaskő és Felnémet között, továbbá a felsőtárkányi völgyben is kellene gátat építeni, amelyekből csak annyi víz folyhatna le, amennyit az Eger patak medre veszély nélkül átengedhet a városon. Ezt javasolta az egyik szakvélemény is. A második árvíz szeptember 27-én du. 4 órakor érte el a várost. Ez is Szarvaskő felől jött. A lap többek közt a következőket írja : „Sokan a rémhírnek nem akartak hitelt adni, míg saját szemeikkel nem látták, hogyan ömlik szét a piszkos ár városunkban. Az elővigyázatosabbak, okulva saját kárukon, nyomban hozzáfogtak értékesebb holmiaik megmentéséhez, de nem sokat végezhettek, mert kevéssel 4 óra után, a magasabban fekvő részeken kívül, az egész város víz alatt állott. A várost védő vízgát az első áradáskor ledöntetvén, a romboló elem most akadálytalanul ömlött szét az utczákon. Az egész piacot, a városház-, mecset-, megyeház-, kaszinó-, Szt. János-,

32 érsek utczát

33 s a Csurgót rövid idő alatt elborította. ... A vízár újólag kereskedőinket s iparosainkat sújtotta, kik az első katasztrófa alkalmával is a legtöbbet szenvedtek ; mert habár az áradás nem érte is el az aug. 31-ikinek vízállását, a piacztéren mégis ölnyi magasságban állott a víz, s így a végső erőfeszítéssel újonan felszerelt boltokat tönkre tette. Szerencsére emberélet nem esett áldozatul; de a kár most is jelentékeny s százezrekre tehető. Az ijedelem általános volt, s az árborította városrészek lakói, mindent hátrahagyva menekültek nedves, sárral borított lakásaikból. A nyomor, mely azon szerencsételenekre vár, kik száraz födél és élelem nélkül vannak s reménytelenül néznek a zord tél elébe, határtalan s valóban szomorú." A védgát már nem duzzasztotta fel az újabb árvizet, de az a két 4,5 méteres darabja, amit az első árvíz 100 méterre elsodort, még szeptember 27-én is ott hevert a mederben s így egyik okozói voltak, hogy az általuk visszaduzzasztott víz kilépjen a medréből. Az a tény, hogy a város műszaki gárdája a két hatalmas méretű dugót még egy hónap múlva sem távolítatta el a patak medréből, és a Szt. János híd befalazott nyílását sem tétette szabaddá, nagymérvű felelőtlenségre vall. A lap megemlíti, hogy az újabb csapásra sok adomány érkezett. A város vezetősége pedig most már tisztán akarta látni, hogy milyen intézkedésekkel háríthatná el a várost sújtó árvízkatasztrófákat és szakvéleményért a fővárosi közmunkák tanácsához fordult. A tanács két mérnökét bízta meg a helyzet megvizsgálásával és a javaslat elkészítésével. Az Eger című lapban megjelent „műszaki vélemény"-ből néhány megállapítást idézek: „A Cifrakapun 3 m magasságban folyt be, reggeli 6 óra tájban a védfalnak 44 m hosszú részét egész magasságában és egy további 9 m hosszú részét felényi magasságban roppant erővel lerontotta. .. .A legnagyobb faldarab a rombolás helyétől 10 méternyire találtatott — hossza 9 m, szélessége 3 m és magassága 3 m .. .egy második és harmadik félakkora faldarab a víz által 100 m távolságra elsodortatván jelenleg is a patak medrében találtatott. A kérdéses 1,6 m vastag és azon felül még közönként 1,3 m vastag pillérekkel és kétoldalt földfeltöltéssel erősített hatalmas kőfal egészben véve 230 m hosszú és két végével magaslatokhoz támaszkodik, ekként a völgyet elzárván és a víznek csupán 4 m széles boltozott nyíláson engedvén átfolyást. Egy annakelőtte fennállott második ugyanakkora nyílás évekkel ezelőtt befalaztatott." Itt van a második hiba, amit a lap munkatársai már a szakértők előtt felfedeztek és szóvá tettek. A szakértők a hidak félköralakú, boltíves voltában is nagy akadályozó tényezőit állapítottak meg, ami feltorlaszolta a víz által hozott gerendákat, fákat, tetőket, különösen a „nagy piaczi" hidat

34 találták ludasnak. A patakmeder szabályozását, szélesítését és mélyítését javasolták. „Amennyiben maguk a hídnyílások már a jelenleg alkalmazott kőboltozatok ívei miatt is elégtelen átfolyási térfogattal bírnak, ezen boltozatok eltávolítása és egyenes hídszerkezetek általi helyettesítése szükséges. Meggyőződésünk szerint a hasonló elemi kitörések hatása ellen szolgáló óvszerek a feljebb fekvő völgyekben alkalmazandók és a főtörekvés arra irányzandó, hogy a magas hegyek közt elvonuló 382