Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Dancza János: Nevezetesebb egri árvizek a helyi sajtó tükrében

hosszú völgyekben leömlő esővíz ne egyszerre, hanem hosszabb időre elosztva folyhassék le a városba. E végből a 12 kilométernyi hosszúra nyúló szarvaskői völgyben legaálbb két, és a Barát völgyben egy völgyelzárás építendő mire ott a természet által igen alkalmas helyek vannak nyújtva. Ezen völgyzárlatokban csak olyen térfogatú állandó nyílás hagyandó átereszül, mely a városon keresztül vonuló patakmeder keresztszelvényénél fogva levezethető víz mennyiségének megfelel. Kelt Bp. 1878. évi octóber hó 4-én Wohlfarth Henrik, Schmidt Ferencz". Az Eger november 7-i számában: Ama bizonyos „műszaki vélemény"-ről s a vízgátról címmel a már említett Verres élesen támadja a fővárosi közmunkák tanácsa két említett mérnökének műszaki véleményét és javaslatait. Érdekessége a cikknek, hogy nevetséges színben tűnteti fel a két mérnöknek a szarvaskői és a Barátvölgybe javasolt vízfogó gátak építésére tett javaslatát, holott előző cikkében erre ő maga tett már korábban javaslatot. Végül a lap november 14-i számában — lehet, hogy időközben olvasott vagy hallott róla — rámutat, hogy valójában milyen egyszerű módszerekkel és közönséges földből hogyan kell a tökéletes biztonságot nyújtó gátat építeni. „íme Holstein, mely a tengerparton annak szintjétől jóval lejebb fekszik, úgy, hogy a tenger vizét csakis gát tartja föl. S hogyan van az a gát építve? Egyszerűen. Kellő nagyságú és szélességű töltés van csinálva földből, a föld jól megtömve, annak a víz felé néző oldala gránit kövekkel és cementtel jól kirakva, belső oldala pedig jól begyepesítve." Vagyis a mai gátak szokásos szerkezeti elvének megfelelő gátat említ, amelyre a víz nyomása nem vízszintes, hanem függőleges irányú.

35 A városi tanácsot a helybeli és fővárosi szakemberek véleménye nem nyugtatta meg és kérésére a közlekedési minisztérium Boros Frigyes kir. tanácsos és országos középítészeti felülgyelőt bízta meg a helyzet megvizsgálására és javaslatainak megtételére. Miután a patak lejtési viszonyai nem voltak felmérve Boros elsősorban is ennek a felvételét rendelte el. A helyszíni szemle megejtése után Boros úgy nyilatkozott, hogy végleges választ majd csak a kért adatok áttekintése után adhat. „... azonban, az eddigi tapasztalatok nyomán azon nézetben van, hogy a védfal felállítása elkerülhetetlenül szükséges." A városi tanács a sok műszaki vélemény és javaslat után a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást választotta: lebontatta a Szt. János hídnak a Mária utca felé eső boltívét és egy szélesebb és magasabb, tehát sokkal nagyobb áteresztő, egyenes hídszerkezetet képeztetett ki. Kibontatta a Cifrapart felé eső másik boltívet, ezzel is növelve a híd áteresztő képességét. Sajnos ennek a boltív likvidálásnak esett áldozatul a neves építész és szobrász Giovanni Baptista Carlone által a mai Dobó-téren épített remek híd, amelynek két mellvéd falán tíz szobor állt. A Posueruntot teljesen lebontották s vele együtt soha meg nem bocsájtható módon a Cifrakaput is, a Porta Germanicát, az egykori városfal utolsó kapuját. A boltívek likvidálását egyedül a hatalmas boltívű és nagy áteresztő képességű barátok hídja vészelte át, amit 1944-ben a németek robbantottak fel. Vele eltűnt az utolsó egri híd is, ami átélője volt az 1878-as nagy egri árvíznek. Erről a hídról Hevesy Sándor a Népújság 1972. június 25. számában a következőket írja: „A török korból maradt fenn a város másik nevezetes hídja, a közelben volt ferencrendi templomról és kolostrorról elnevezett „Barátok hídja." Mint láttuk, az 1944-ben felrobbantott híd már a harmadik volt az eredeti helyén.

36 Napjainkig az utolsó, nagyobb árvíz 1913. augusztus 7-én lepte meg a várost, s bár méreteiben meg sem közelítette az előbbieket, mégis jelentős anyagi károkat okozott. Igaz, hogy az időközben tett vízvédelmi intézkedések nagyban elősegítették a víz akadálytalan lefolyását. Ez az árvíz is az előbbiekkel teljesen azonos előjelekkel és azonos területeken történ felhőszakadások után keletkezett. Az Egri Újság 1913. augusztus 6-i száma „Pusztító árvizek" címmel ismerteti a megye csaknem egész területére kiterjedő felhőszakadások következtében keletkezett árvizeket és az okozott károkat. Az augusztus 7-i számában: „Milyen a termés az árvizek után?" címmel már konkrét adatokat közöl, hogy a megye területén a mezőgazdaság mely ága szenvedte a legnagyobb veszteségeket. 383