Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Dancza János: Nevezetesebb egri árvizek a helyi sajtó tükrében
Dancza János NEVEZETESEBB EGRI ÁRVIZEK A HELYI SAJTÓ TÜKRÉBEN Az egri belváros utcáin járva egyik-másik ház falán kis, vörösmárvány táblán akad meg a járókelők szeme. Néhol jó másfélméter magasságban, de van olyan ház is, mint a Bajcsy Zsilinszky u. 19. számú, ahol majdnem 3 m magasságban van a tábla. A szövege valamennyinek azonos: „Árvíz 1878. aug. 31." A táblán vízszintesen fekvő nyíl jelzi az egykori árvíz pontos magasságát. Elképzelhető, hogy mekkora veszélyt jelenthetett egy olyan áradás, ami a város belső területét néhol több mint 2 méteres rohanó víztömeggel árasztotta el. Ez a legutóbbi nagy árvíz éppen 100 évvel ezelőtt rohant a városra és ez a szomorú emlékű centenárium ad aktualitást annak, hogy megemlékezzünk a városunkat sújtó nagy árvizekről. Mert volt több is. 1 A medrében békésen csobogó Eger patak pár centiméteres vízét nézve nehezen tudjuk elképzelni, hogy ez a kis patak olykor a házak tömegét döntötte romba és közel 50 embert fullasztott szennyes áradatába. Az első és részletes leírást az 1757. július 4-i árvíz pusztításairól Androvics Miklós, egri kanonok feljegyzésében találjuk, aki többek közt a következőket írja: „A különféle csapások között, mellyeknek városunk kitéve van, méltán első helyen említendők a város közepén folyó Eger-patak, gyakori kiáradásai, melyek a lakosoknak már többször jelentékeny károkat okoztak. De valamennyi közt, ember emlékezete óta, vagy köz- s magánfeljegyzések szerint egy sem volt oly nagy és vészthozó, mint az, melyet folyó (július) hó 4-kén tapasztaltunk. Megelőzőleg délután ötödfél óra tájban, iszonyú, ritkán látható nagyságú jéggel jött vihar dühöngött, mely szőlőhegyeinket Eger e főéleterét, s különösen az Egeden fekvő s a vele szomszédos s mindannyi közt legjobbnak tartott szőlőket borzasztó módon megrongálta, tönkre verte. A bekölcei hegyekben állítólag felhőszakadás volt, az öt órakor Egerig tolult víz lassanként kezdett medréből kiáradni. A lakosok ennek láttára, a közönségesnél nagyobb áradásra nem számítva, nagyobb mérvű biztonsági intézkedésekre nem gondoltak, s házaik bejárásait csak a szokott módon torlaszolgatták : midőn a víz, mely a város felső részén emelt bástyákon e célra hagyott nyílás aránytalan csekélységénél fogva szokott útján le nem folyhatván s a gátfalak által feltartóztatva a városon kívül az alatt már iszonyú tömeggé torlódott, — hatodfél órakor a két rendbeli falgátokat szörnyű rohammal áttörve, egyszerre s oly nagy mennyiségben zúdult a városra, hogy a magasabb pontok kivételével, annak minden terét rögtön elöntötte. Magassága abból is megítélhető, hogy a városház alatti kereskedő-boltokban a hét német lábat haladta. 2 S mit mondjak a károkról? Oly nagyok, hogy csak fájó borzalommal lehet rajok gondolni. Férfiak, nők, gyermekek, kik közül többeket bölcsőstől ragadott el az ár, nagy számban vesztek el. Az első rohamra több mint ötven ház összeroskadt, igen sok pedig majdnem teljesen összeomlásig megroncsoltatott. Az irgalmasoknál 3 két hatalmas kőfalat sodrott le az ár; a betegek szobája, az étterem s az egész alsórész a gyógyszertárral együtt (mely maga néhány ezer forint kárt szenvedett), vízben úszott. A minorita-rendű atyáknál szintén két falat rombolt le, s a templomot annyira megrongálta, hogy életveszély nélkül bele menni nem lehetett. A kanonokok utcájáról 4 a vár felé vezető úton levő erős, nagy kőhíd összeomlott, mintegy ötven emberrel, kik közül alig menekültek meg nyolczan. A püspöki udvarban 5 övezetig gázoltak a vízben ; a pincze színültig megtelt. Az alvárosi gyönyörű püspökkert 6 szintén tönkre ment. A kereskedők s egyesek összes holmijait, bútorait elragadta vagy teljesen haszon vehetetlenekké tette az ár. Az egész Egervölgy termése oda lett. 375