Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Dancza János: Nevezetesebb egri árvizek a helyi sajtó tükrében

Egy szóval: borzasztó látvány s állapot, melyet még halálos ellenségünknek sem kívánnánk! Adja Isten, hogy míg e város áll, hasonló csapás többé ne sújtsa!" A feljegyzésből kétségtelenül kitűnik, hogy ekkor még állt a nagyjából a mai Mária utca vonalát követő, északi városfal „bástya", amelynek az érintett szakaszán két városkapu, úgymint a Ráckapu és a Cifrakapu, továbbá a két boltozott nyílású Szt. János híd állt

7 és ezen a hídon vonult át az Androvics által említett „kétrendbeli bástya" is. Ezt egyébként a várost északfelől nézve ábrázoló XVII—XVIII. századbeli képeken is fel lehet ismerni. Ezeken a képeken jól felismerhető jobbról a kétoldalt csúcsos toronnyal szegélyezett Ráckapu, amitől a patak felé húzódó városfal „bástya" áthaladva a Szt. János hídon csatlakozik a nagyjából négyszögletes, és lapos tetejű, bástyatoronyszerű Cifrakapuhoz, az egykori Porta Germanicahoz. „Adja Isten, hogy míg e város áll, hasonló csapás többé ne sújtsa!" Sajnos Androvics kanonoknak ez a kívánsága csak kívánság maradt. Ötvenhat év múltán 1813-ban az Egerpatak újból elöntötte a várost. Az 1757. évi árvíz után a városi tanács az említett és részben ledöntött városfal helyén egy sokkal erősebb falat építtetett, hogy visszatartsa a Szt. János híd által átereszteni nem képes víztömeget. Vagyis annak a víztömegnek, amennyi kártétel nélkül a városba beereszthető volt a Szt. János híd két boltíves nyílása volt a szabályozója. Ehhez a vízmennyiséghez valószínűleg évszázadok tapasztalata alapján méretezték a városfalba épített Szt. János híd két boltíves nyílását. Az újonnan épített védfal rendeltetésének megfelelően vissza is tartotta az időközben keletkezett kisebb áradások fölös vízét egészen az 1813.-Í nagy árvízig. Az Eger с újság 1878. szeptember 5. száma emlékeztetőül erről az árvízről korabeli feljegyzés alapján a következőkben számol be: „Miután szeptember 9 és 10-én az ég csatornái megeredtek, a hegyekből leömlő víz 10-én este annyira nőtt, hogy a város északi részén levő védő gátfal mögötti tért egészen megtöltötte, s az úgynevezett czifrakapun

8 rohanva ömlött a városba. 11-én virradóra harmadfél órakor a gátfal északfelé álló részéből 17 öl

9 hosszúságot ledöntvén, a mögötte volt víztömeg egyszerre rontott be a városba, és ezt félóra alatt úgy elöntötte, hogy a belső piaczon 7 lábnyi magasra nőtt a víz. Az utczákon mindenütt elterült, még az érseki udvart is ellepte, az érseki pinczébe beömlött annyira, hogy legnagyobb hordókat is fölemelte, össze-vissza forgatta. Az érseki lyceum mellett oly nagy víz folyt hogy a legnagyobb gerendákat és leomlott házak teteit sebesen sodorta, de a lyceum épületébe nem hatolt be. — Végtelen károkat okozott a városnak ezen árvíz; mert lerombolta nemcsak az említett szilárd fal részét, melyet mikor és mily költséggel fognak fölépíteni, csak az úr Isten tudja, hanem a fal közelében levő öt házat is elragadta lakosaival együtt, kik közül csupán egy Kremnitzky nevű tímár menekedett meg véletlenül, ki azonban a víz által elragadott házát, vagyonát, nejét és két gyermekét keservesen siratja. A vízbefult emberek és gyermekek száma összesen 25, kik közül 10-et megtaláltak és eltemettek. Ezen árvíz behatolt az Irgalmas-rend társházába

10 és templomába is, itt az oltárokat felforgatta, a templomi ruhákat iszappal bemocskolta, de legtöbb kárt tett a gyógyszertárban. A folyam partján levő régente Herner-féle ház

11 udvarából elragadott az ár nyolc ökröt, melyeken előtte való napon bizonyos tárgyakat vittek tekintetes Csorna úr részére, ki ama házban lakik; az ökrök közül öt elveszett, három életben van, ezen utóbbiak egyike az emeletre vezető lépcsőre úszott, úgy menekedett meg. Ugyanezen ház földszintjén lakott bizonyos Diamandy Ignácz nevű görög, kit a víz a szobában lepvén, a kályha tetejére állott; de a kályha agyag ragasztékát elolvasztván a víz, a kályha összeomlott, ekkor ő a falban levő erős vasszegbe kapaszkodott és ott függve nagy kínok között, megmenté életét, minthogy ezen szobában majd az ablak tetejéig földagadott ez árvíz. — A piaczon

12 legtöbb kárt szenvedtek a kereskedők; ezek boltjait a víz ellepte, a bennök levő kelméket összeáztatta, olvadékony czikkeket, mint czukrot, sót és egyebeket elolvasztott, megsemmisített. — A minorita atyák társházát (conservatorium) a folyam partján a kerítés legnagyobb részével együtt elragadt az ár. — Hasonló kegyetlenséggel rombolt a víz az Oroszlány

13 vendéglő szomszédságában levő úgynevezett barátok hídján, mely legszilárdabb anyagokból készült ugyan, az 1757. július 4-ki árvíz által a rajta volt 40 emberrel elragadott régi híd helyén: mégis most, midőn gerendákat, ház376