Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában III.
vélemény ismeretében nem lehet meglepetés, hogy a minden tekintetben mértékadó hat kötetes Magyar Irodalomtörténetben 23 ezt olvashatjuk a Göre-történetekről: ,,...az ilyesfajta parasztábrázolás humoros, szinte kötelező, szórakozást nyújtó kárpótlása volt az újságirodalomnak. .. Az 1892-től megjelenő Göre-leveleket Gárdonyi már kedvetlenül, a szerkesztő kívánságára írta. Hiányzik belőlük az igazi paraszthumor ... A Göre Gábor-könyveket csak útlevélnek használja a kiadókhoz, később pedig anyagi ügyeinek rendezésére." A másik alapvető kiadványba, a Magyar Irodalmi Lexikonba 24 ez az összefoglaló vélemény került: „Az újságírás kevés fizetéssel járt, ezért (Gárdonyi) sok olyan írói munkát vállalt, amire később szégyenkezve gondolt... ekkor írta nagy népszerűségnek örvendő Göre Gábor-könyveit is." A feldolgozás során legutóbb előkerült cédulák, véleményünk szerint, alkalmasak az előbbiekben ismertetett általános vélemény kiegészítésére, finomítására, esetleg módosítására is. Mielőtt sorra vesszük a cédulákat, megemlítünk néhány általános körülményt. A Göre-könyvek a századforduló táján valóban nagyon ismertek és népszerűek voltak. Gárdonyi neve sokak szemében és hosszú időn át egyet jelentett Görével. Jó példa erre az egri gyűjteményben található számos Feszty-levél. 25 Feszty Árpádné a jó barátjának számító Gárdonyit leveleiben következetesen „Kedves Göré"-nek szólítja. Gárdonyi szemében nagyon fontos volt Fesztyék barátsága és véleménye. Nem tételezhető fel, hogy akarata ellenére ragasztották rá a Göre nevet. Ez a bizalmas megszólítás inkább arra mutat, hogy legalább is a levelek keletkezésének éveiben, egyáltalában nem szégyelte a Göre-írások szerzőségét. Többször felmerült az a kérdés, hogy Göre Gábor valóságos, élő személy volt-e? Erre vonatkozóan most két, elég illetékes, de egymásnak ellentmondó véleményt ismertetünk. Elsőnek a sok tekintetben mégis illetékesebb életrajzíró fiú, Gárdonyi József nézetét említjük. Ő, könyve első kötetének 219—226. oldalán, a Göre Gábor bíró úr levelei című fejezetben határozottan kiáll amellett, hogy Göre Gábor alakját Gárdonyi Géza találta ki. Szerinte a Göre-figura első változatai már ott voltak a Garabonciás Diák Dödölle Mátyásában, Tzompó Miháljában és a Szögedi Paprika Galiba Ádányában. Göre Gábor csak végső összefoglalója lett elődei tulajdonságainak, újbóli eljátszója a sok kalandnak és mulatságos helyzetnek. Határozottan kijelenti, hogy „Hatnakovics karádi elöljáró élő személye sem volt olyan, aki Gárdonyi Göre Gábor mezét úgy, ahogy volt, felölthette volna." A másik nézet ismertetője és képviselője Ván Benjámin rádfalvi ref. káplán, aki 1966. június 18-án kelt levelével 26 elküldte az egri múzeumnak egy korábban írott, 23 gépelt oldalnyi írását. Ennek címe: Göre Gábor. Benne részletesen és elég meggyőzően előadja, hogyan találkozott 1924. augusztusában Karádon az akkor már 86 éves, magával szinte tehetetlen Hatnakovics Józseffel. Amikor 1881 —82-ben Gárdonyi (akkor még Ziegler) Karádon segédtanítóskodott, Hatnakovics községi esküdt volt, fia pedig Gárdonyi tanítványa. A sokat nélkülöző fiatal tanító gyakran volt a tekintélyes gazda vendége. A tíz év alatt kialakított Göre-figura annyira hasonlított Hatnakovics Józsefre, hogy mindenki ráismert benne. Az kevert igen nagy bajt és keserűséget, hogy az író az esküdtből bírót csinált históriáiban és a gúnyolódó szomszédok azt mondták, hogy maga az esküdt kérte ezt a tolakodó előléptetést. A kiírthatatlan gyanú megkeserítette a derék paraszt életét. A Hatnakoviccsal folytatott beszélgetést így végzi Ván Benjámin visszaemlékezésében: „Göre Gábor valóban nem a magyar paraszt ábrázolása, nem is a falu bírájáé." A néhány bekezdéssel előbb feltett kérdésre tehát azt válaszolhatjuk, hogy Gárdonyi Géza Göre Gábor alakjába több ember tulajdonságait gyömöszölte bele, de a külső jellegzetességeket csaknem maradéktalanul Hatnakovics József karádi esküdttől kölcsönözte, akiben környezete rendszeresen felismerte Göre Gábor bíró urat. Az a második, általános érdekességű kérdés, hogy Gárdonyi elhanyagolta-e, elnagyolta-e a Göre-írásokat? Valóban csak pályája elején, kényszeredetten, mellékesen foglalkozott velük és később szakított a Göre-történetekkel? Néhány most megismert körülmény mérlegelése 21 Az Egri Múzeum 321
