Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában III.

arra késztet, hogy erre a kérdésre nem-mel válaszoljunk vagy legalábbis gyengíteni igyekezzünk az ilyen vélekedésre hajlók biztosságát. Gyűjteményünkből adattároló, cédulagyűjtő borítékok kerültek elő. Ezek külső feliratai és a bennük talált jegyzetek meggyőzően bizonyítják, hogy Gárdonyi éveken át gondosan gyűjtögette az anyagot a Göre-történetekhez és jegyezgette a szükségesnek látszó kiegészítéseket, módosításokat. Pontosan úgy járt el, mint a „legkomolyabb" művei esetében, ami azt is jelenti, hogy ezeket a munkákat is nevével fémjelzett írásoknak tekintette. Jellegzetes példa az ilyen gyűjtőborítékra a 70.61.1. ltsz. alatt nyilvántartott 155X124 mm-es, fehér papírból készített üzleti boríték. A borítékban Gárdonyi a budapesti Bárd Testvétek zeneműkiadótól kapott levelet. Egyik oldalán, a 15 filléres bélyegen, 1920. január 17-i postai bélyegzőlenyomat vehető ki. Az évszám ugyan nem látható tisztán, de egyes körülmények alapján elfogadható az 1920-as évszám. Ilyen körülmény például, hogy az üzleti boríték címoldalának bal alsó sarkában olvasható a borítékot készítő nyomda jelzése, amely szerint ezt a boríték-tételt 1917 végén rendelték meg a nyomdától. A postai bélyegzés évet jelentő számának utolsó tagja 0, a másik oldalon levő titkosírásos feljegyzések írásmódja pedig olyan fejlett, hogy azt Gárdonyi pl. 1910-ben nem, csupán 1920-ban készíthette. A boríték címoldalán a nyomtatott feladón kívül csak a géppel írt címzés olvasható: Nagyságos Gárdonyi Géza úrnak, Eger. A másik oldalon központi elhelyezésben ez a folyóírással írt szó olvasható: G ö r e. Az igen nagy betűkkel rajzolt és aláhúzással is kiemelt felirat címnek tekintendő, tehát Gárdonyi a Göre-könyvekre vonatkozó cédulák gyűjtésére vette használatba ezt a borítékot. A Göre szón kívül folyóírásos szöveg nincs rajta. Van ellenben tíz, egymástól eléggé független tartalmú hosszabb rövedebb, titkosírással írt mondat. Érdekes, hogy ezek közül csak egy áll közvetlen kapcsolatban a Göre-munkákkal. A boríték jobb alsó sarkában olvasható ez a mondat. „Durbincs karaktere: Mindig ellentmond, ámde mégis azt cselekszi, amit Göre akar" Elgondolkodtató, hogy a könyvek első kiadása után évtizedekkel Gárdonyi még mindig szükségesnek vélte az egyik mellékhős jellemképének pontos rögzítését. Ha igaz lenne a gyakran emlegetett teljes elfordulás ettől a témakörtől, az író nem tett volna jgy. A további titkosírásos feljegyzések közül még három hozható távolabbi kapcsolatba a Göre-tárgykörrel, de ezek is inkább már az író munkamódszerének és szemléletének általánosabb vizsgálatára alkalmasak. Közülük az első így szól: „Nézd a mesterkönyv komikus lapját." Gárdonyi úgynevezett mesterfüzetekben gyűjtötte az írói munka részleteire, fogásaira vonatkozó megállapításokat. A mesterfüzetek összefoglaló kivonata, mintegy tisztázata a mesterkönyv. Ezt szerzője valóságos írói törvénykönyvnek, szabálygyűjteménynek, receptkollekciónak szánta. A mesterkönyv egyik fontos fejezete a komikussal, a humorral foglalkozik. Azzal, hogy Gárdonyi a most vizsgált jegyzetében ide utasította magát, azt is kifejezte, hogy tovább szándékozta fejleszteni a Göre-esetek komikumát, ami szintén nem az elutasító beállítottság jele. A második jegyzet szövege így hangzik: „Bővíthető, ahol nagy extázis van." Gárdonyi munkamódszeri előírásaiban az extázis az a leghasznosabb szituáció, ahol izzik a konfliktus és ahonnan bőven sugárzik az igazi hatás, az olvasót megragadó emóció, a rezgés. Amennyiben a Göre-történetek ilyen fontos helyzeteit Gárdonyi még jobban ki akarta fejleszteni, akkor nem igen mondhatjuk, hogy az egész Göre-ügyet lezártnak tekintette, még kevésbé, hogy megvetette vagy elutasította azt. Végül a harmadik hasonló jellegű jegyzet szövege ez: „írás közben cédulára jegyezd a lapszámot, amelyen bővíteni lehet majd, ha a könyv javítását végleg elvégezted." Vegyük ezt a mondatot általános érvényű írói munkaelőírásnak, de akkor is jelentős tény marad, hogy a megállapítást a Göre-borítékon találtuk ! Pusztán érdekessége miatt megemlítünk még egy intelmet erről a jegyzetgyűjtő borítékról: „Gondosan dolgozz, mert ki tudja nem utolsó korrekturád-e!" Ismét megjegyezzük, 322