Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Wehli Tünde: A Hatvany Lajos Múzeum illuminált Graduálé lapja
A betűtörzs stilizált növényi ornamentikájának motívumkincse az 1300-as években alakult ki, később egész Itáliában elterjedt. A részletmotívumok annyira egyformák, hogy ezekből kiindulva alig lehet kapcsolatra vagy provenienciára következtetni. Talán a betűtörzset körülvevő kék szegély, és annak laza fehér vonalhálóvl beszőtt felülete ugyancsak Bolognára utalhat. Kódexünknek ez a díszítménye ugyanis a korábban, más összefüggésben említett Antiphonarium lapjain is megjelenik. 7 A vonalhálónak kódexlapunkon való megjelenése azonban nem bizonyítja egyértelműen a bolognai készítést, mert ez a motívum eljutott Veronába és Padovába is. 8 Kódexlapunk legnehezebben elhelyezhető elemeit az épületek jelentik. A háromkaréjos, román kori ihletésű fülkék az itáliai kódexfestészetben idegenül hatnak. A kétszintes toronyépítményt az itáliai Trecento közepén kedvelt, kódexlapunkétól eltérő funkciójú — elsősorban keretként hasznosított — motívumok formálhatták. 9 Eredetileg ehhez a század közepi stílushoz igazodhatott a szarkofág rajza is. A kódexlap stílusáról elmondottakat a következőképpen összegezhetjük. Az a kódex, melynek ez a fólió egykor része volt, a 14. század közepén készülhetett, de feldolgozott korrábbi, az 1300-as évekre jellemző figuratípusokat is. Keletkezési helyként két jelentős felsőitáliai centrum, Bologna és Velence, illetve valamely más, ezek hatása alatt dolgozó város festőműhelye jöhet számításba. Véleményünk szerint a két művészeti központ közül inkább az utóbbira gondolhatunk. Erre a városra utal ugyanis a már elmondottak mellett a lap színvilága és redőkezelése is. Velencére tarthatjuk jellemzőnek a középtónusok kedvelését, az arcok zöldes és a ruharedők csúcsfényeinek bizáncias festésmódját. A kódexlap stílusvizsgálata pillanatnyilag több tanulsággal nem szolgálhat. Az eddigi megállapításokat ikonográfiái szempontú kutatásokkal egészíthetjük ki. A fóliónkon ábrázolt Visitatio sepulchri téma képi megjelenítésének és elterjedésének legjelentősebb tényezője Nagy Szent Gergely (f 604) liturgikus reformja volt. A pápa ugyanis a húsvéti ünnep perikópáját Márk evangéliumából vette, 10 és az szolgált az ábrázolás alapjául is. Az alapvető forrás mellett különböző elbeszélések, liturgikus játékok, 11 a történet helyén fennmaradt és a zarándokok átal leírt emlékek, továbbá különböző tartalmi vagy képi szempontból rokon témák játszottak közre az ikonográfiái típus kialakulásában. Az irodalmi források elsődleges csoportját az evangéliumok és apokrif szövegek képezik. A négy evangélium (Máté 28,1—7, Márk 16,1 — 7, Lukács 24,1 — 12, János 20,1 — 13), az apokrif iratok (Péter evangélium 8/28—31/56, 12 Epistola Apostolorum 9/20. 13 ) és Szíriai Ephraim 14 ebeszéléséből a történet a következőképpen összegezhető. Vasárnap reggel az asszonyok útnak indultak a szentsír felé, hogy olajjal kenjék meg Krisztus testét. Útközben azon töprengtek, ki hengeríti majd el nekik a sírt elzáró súlyos követ. A sírhoz érkezve látták, hogy az már nyitott, az elmozdított kőlapon egy angyal ült, aki hírül adta nekik, hogy akit keresnek, feltámadt. A részletek leírásában azonban eltéréseket tapasztalhatunk. Közülük csak a képi ábrázolás szempontjából jelentősebbeket említjük meg. Forrásaink nem egyeznek meg az asszonyok számában, személyük megnevezésében. Két asszonyt, Mária Magdolnát, és egy Máriát (aki Mária Kleofással, Jakab anyjával lenne azonos) 15 említ Máté evangéliuma (28,1). Három asszonyt vezet a sírhoz Márk (16,1) és Lukács (24,10) evangélista, továbbá az Epistola Apostolorum írásba foglalója. 16 Az elsőnél Mária Magdolna, Mária Jakab anyja és Salome, a másodiknál Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja Mária, a harmadiknál pedig Sára, Márta és Mária Magdolna neve szerepel. Péter evangéliuma csak Mária Magdolnát nevezi meg név szerint és más asszonyokat említ (12/50 17 ). János evangéliuma megkettőzi a szent sír látogatását. Azt írja ugyanis, hogy Mária Magdolna után Krisztus anyja is felkereste a sírt (20,11 — 12). Szíriai Ephraim viszont úgy tudja, hogy ketten együtt mentek el Krisztushoz. 18 Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a források eléggé bizonytalanok a sírt felkereső nők személyének ismeretében. Számukat általában kettőben vagy háromban határozzák meg. Némelyik auktor szerint Mária, Jézus anyja is köztük volt. Márk 302
