Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Wehli Tünde: A Hatvany Lajos Múzeum illuminált Graduálé lapja

sötétebb tónusú rózsaszínűek, a tagozatok világosabbak. Az árnyalásuk szürkével vagy fehérrel történt. Az ajtó és ablaknyílások sötétszürkék, majdnem feketék. A tető cserepei barnák. A betűfej rózsaszín és barna tömegeit szépen egészíti ki a háttér aranya. Mint jeleztük, az építészeti részletek tanulmányozása bizonyos problémákat vet fel. Lássuk ezek közül a legfontosabbakat. Előszöris : a háromkaréjos, román kori fülkéket idéző architektúra teljesen eltér a felső rész tornyának — itáliai Trecento festészetben előforduló — formáitól. Másodszor: a két építészeti rész összekapcsolása megoldatlan. Harmadszor: a lap festője nem volt tisztában a perspektivikus ábrázolással, ennek legszembetűnőbb bizonyítéka a csaknem kidűlő erkélyrács. A felsorolt problémákhoz még egy negyedik is járul. Talán ez a legalapvetőbb, kulcsként is szolgálhat az építészeti elemek közti diszharmónia megoldásában. Ha a pergament fény felé fordítjuk, a betűfej arany alapja alatt, a Máriák feje fölött egy párkány rajzát látjuk. A párkány tagolása a szarkofágéval egyező. Ebből a tényből egyelőre csak arra gondolhatunk, hogy a lap festése közben — valamilyen okból — eltértek az eredeti rajztól. Fóliónkról egy pillantás után megállapíthatjuk, hogy Itáliában készült. Keletkezési helyének és korának meghatározása azonban már nem ilyen könnyű. A kódexnek több lapját és az itáliai könyvfestőműhelyek nagyobb mennyiségű átlagos, vagy annál jobb kvalitású termékét kellene ismernünk ahhoz, hogy meghatározásunk teljes és pontos legyen. Problémát jelent az is, hogy iniciálénk stílus szempontjából meglehetősen eklektikus. Ez azt jelenti, hogy elemzésekor az apróbb nüanszoktól eltekintve legalább két periódus ötvözésével kell számolnunk. Az első, korábbi réteget az 1300-as évek művészete képviseli. Erre az időre vezethető vissza az iniciálé figuráinak fogalmazásmódja, az R betű törzsének motívumkincse és részben ezek koloritja is. A három Mária tömbszerű alakja a hasonló témák megfestésekor Bizáncban hasznosított, az itáliai Ducento művészetében meghonosodott, és a Trecentora is átmentett megoldás ismeretéről tanúskodik. A bizantinizáló itáliai művészetben találhatók meg a lapunkra is jellemző, zárt tömbbe komponált figuracsoportok, a plasztikus megformálású alakok, a szereplők közti összhang mozgásritmussal és színharmóniával történő fokozása. Az egyes részletek elemzéséhez már konkrét előképeket, analógiákat is találhatunk. Kódexlapunk női arcai például rokonságban állnak a pisai S. Nicola templom 14. század elejére keltezett kristály keresztjén látható, pergamenre festett Kálvária-kép Mária fejével. Ezt a lapot P. Toesca velencei munkaként határozta meg.

3 Mária kesernyés arcvonásai, a homlok körül visszahajlott kendő a Hatvani Múzeum lapjának harmadik Máriáját idézik. Ettől a fejfedőtől eltekintve, lapunk ruháinak redőkezelése eltér az előbb említett velencei pergamenétől, és inkább e festőműhely egy valamivel későbbi, a 14. század első felére datált, Mariegola kéziratának (Velence, Museo Correr) Mária alakjával rokonítható.

4 A Hatvani Múzeum Graduálé lapjának női alakjait stílus szempontjából a két velencei emlék közé helyezhetjük. Az angyalalak előképének keresése a felsőitáliai könyvfestészet egy másik fontos centrumához, Bolognához köti kódexünket. A kicsit antikizáló, hellenisztikus, plasztikusan formált figura valamelyest őrzi még a pisai Kálvária Szent János evangélistájának vonásait, összhatásában mégis a Giovanni Gaibonának tulajdonított angyalok távoli követőjének látszik. A Ducento e nagyhatású, tehetséges mesterére utal az angyal feje, főleg az ovális arc, a telt áll, a dús hajfonat, továbbá az arc belső részeinek — az íves szemöldöknek, a kissé horgas orrnak, az ún. babfülnek, a duzzadt ajaknak — a rajza. Ettől a mestertől eredeztethetők képünk vastag, kissé ügyetlenül rajzolt kezei is.

5 A Giovanni Gaibona körében készült munkák természetesen nem közvetlenül hatottak kódexünk illuminálójára, hanem olyan emlékek képezhettek hidat a két mű között, mint például a spoletói domonkos rendház 14. századi, Bologna környékére lokalizált Antiphonariuma.

6 301