Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén
Valódi kőbánya a várdomb. A darázskőbánya és annak hasznosítása A várból a legnagyobb hasznot elsősorban nem a bérbeadott lakások, vagy az építkezésekre szétfejtett és széthordott házak, falak és egyéb építmények felhasználása és értékesítése hozta. Ezek jelentős befektetéssel és sok más gonddal jártak a viszonylag kevés haszonért. Sokkal inkább hasznot hoztak a várhegy természetes kövei, melyek bányászásáról, felhasználásáról szintén részletes ismereteket kaphatunk a püspök földesúr, Eszterházy Károly bauschreiberének jelentéseiből. 88 Az egri várról szóló tudományos irodalomban is azt olvashatjuk, hogy a püspök, miután megvásárolta a kincstártól, építkezéseihez kőbányának használta. A fejtegetésekből az derül ki, mint korábban már utaltunk rá, hogy ez a kőfelhasználás, bányászás az építmények, a házak, falak, kazamaták köveire vonatkozik. A következők a fenti megfogalmazást új megvilágításba helyezik. Mert valóban к őbányászat folyt a püspök közel tizenötéves birtoklása alatt a vár területén. A darázskőbánya szerves részévé vált udvara gazdasági életének. Következményeiben pedig, — az ezzel foglalkozó kutatók szíves figyelmébe ajánlva úgy gondoljuk, hogy az 1801 és 1803. évi várfalomlások és a darázskőbányászás közötti kapcsolat tisztázása az omlások valóságos okainak megtalálásához közelebb vihetnek majd. 89 1784. december 18-án szerepel a bauschreiber jelentésében először adat a várbeli darázskő hasznosításáról illetve bányászásáról. Modori nevű mézeskalácsos telke végén a vároldalból „majd egy öl darászkövet töretett'". Amikor ezért felelősségre vonták, arra hivatkozott, hogy erre a püspök földesúrtól kért engedélyt. Akinek az indorzációjából (az iratra írt megjegyzéséből) azt értette, hogy a mézeskalácsos „... próbálja meg a törést, miképpen esne meg, s lehetne-e könnyen ott darázs követ töretni"! — Ezt Modori a feleségének elmondta, aki férje távollétében (Miskolcon járt), megpróbálta a kőtörést. Minden puskapor nélkül, csákánnyal, ékkel, vasrúddal könnyen lehet szép nagy darab követ töretni. Továbbá módját találta annak is, hogy ha majd feljebbről, magasabb helyről fogják a köveket fejteni és ledobni, alul az épületekben kár ne essék. (A mézeskalácsos Miskolcról hazajővén felesége kísérletéről jelentést akart tenni az aulában, de a feljelentéssel megelőzték.) A bejegyzésre Eszterházy a következőket válaszolta: „Azon indorzátióm elég világos; hacsak valaki hamis fortéllyal azzal visszaélni nem akar. Ehhez most is tartom magamat, és a kőtörést nem engedem. Hanem tudván már most miképpen lehet törni, továbbra (később) teszek rendelést."^ 0 Az engedély, a „rendelés" hamar megtörtént. 1785. év tavaszán megkezdődött a rendszeres bányászás Modori mézeskalácsos fundusa felett. A bánya köveit a nagytályai malomhoz készen, kifaragva hordták. Azt kérte Francz József építőmester, hogy a kápolnai malom zúgójához szolgáló köveket is készen, a várban kifaragva szállítsák az építkezéshez. 91 A szállítás sok gondot okozott a bauschreibernek. Éveken keresztül hol béresekkel, hol robotásokkal, hol pénzért fuvarozókkal szállíttatta a várbeli darázskőbányából a kápolnai malomhoz a faragott köveket. 92 Amikor a városban a mosóházat építették, s hozzá a köveket a vár Sánc felőli oldalának falaiból akarták odavitetni, a földesúr csak a darázskőbányából kikerült „apróbb-nagyobb darabokat" engedte hogy elhordják és felhasználják. 93 A szerszámok raktározására Farkas egy üreget, amely a darázskőbányánál pincetok formán volt kivágva, ajtóval és zárral akart ellátni, hogy a munkások reggel és este, valamint napközben szerszámot hozva-vive ne veszítsenek időt. Az uraság féltette a szerszámokat. Tartott attól, hogy a szerszámost őrizet nélkül feltörik, s elviszik azokat. Az egyébként nagyon takarékos Eszterházy a szomszéd házak valamelyikének pincéjét javasolta szerszám őrző helyül, ha kell fizetségért is. 94 282
