Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén

Eszterhàzy Károly és a vár kapcsolata A javaslatokból, a hozzájuk fűzött indorsatiókból minden esetben kitűnik nemcsak a nyerhető legnagyobb haszonra törekvő szándék, hanem a lakók, a város polgárainak védelme, érdekeinek figyelemmel tartása is. — Egy dolog azonban sehol sem látszik. Nevezetesen, hogy ennek a mi szemünkben jelentős történelmi emlékhelynek — melyet néhány évtized után a korábban idegenben élt Pyrker érsek ismer majd fel, emlék-, hagyomány-, hazafiúi-, dicső történelmi értékét figyelembe vette volna. A ma szemével visszanéző felháborodik Eszterhàzy e tettén ; hogy nem tisztelte történelmi emlékhelyünket. Az építő, a kultúra ápolója, a római barokk szellemében a művészet szeretetére is nevelt püspök a magyar történelem ez egyik legjelentősebb helyét így nem becsülte. — Meg kell értenünk, hogy az egyházi szellemben nevelődött, mégis osztályos társai között felvilágosodottnak tartott Eszterhàzy sem juthatott el a nemzeti öntudat gondolatáig. A nemzetté válás eszméje a kapitalizálódás következménye lesz. Erről pedig abban a közegben, amelyben a püspök élt, még csak gondolat sem merült fel. Sem az irodalomban, sem a szellemi élet más területén mégcsak csírájában sincs olyan nyom, amely Eszterhàzy pályája kezdetén a magyarság tudatát, a magyar történelem eseményeit, annak jelentős és szép mozzanatait, azok emlékhelyeit, maradékait egyáltalán észrevette volna. Még nem volt miért észrevenni a „dicső múlt" emlékét. Még a nemzeti öntudatot sokkal kézenfekvőbben szolgáló, tápláló nyelvújítás mozgalma is csak éppen születőben volt. Hatására pedig évtizedekig várni kellett. A tárgyilagos megítélés érdekében fel kell tehát mentenünk Eszterházyt az elmarasztalás alól a várral kapcsolatban tett intézkedéseiért. De a róla és koráról megformálandó teljes kép kialakításában a feltárásra és bemutatásra kerülő anyagot nem lehet figyelmen kívül hagyni. E szempontból jelentősebbnek látjuk azt a módszert, ahogyan az adott gazdasági lehetőségeket kihasználta, s feudális főúr a kor még uralkodó feudális gazdaságrendjében a merkantilista elveket érvényesíti; hasznosít mindent amihez pénzért jut, s amiből jövedelemre szert tehet. Hiszen a feudális birtok jövedelme egyre nehezebben megszerezhető. A robotás egyre kevesebb. Meg kell tehát fognia birtokai jövedelmeinek megtartására, növelésére minden lehetőséget. Ezt szolgálják az eddig saját kezelésben volt korcsmák és földek árendái; a kőbányászás, a cseréppalafejtő helyek feltárása, a márványbányák, a kőfűrészmalmok, az Egerbaktán megindított kőszénbányászata, és bányászott szén felhasználására tett kísérletei, a téglagyárai; és nem utolsó sorban az egri vár, amely számára elsősorban egy lehetőség növekvő kiadásai fedezését szolgáló jövedelmei gyarapításához. A var hasznosítása A korábbi véleményekkel ellentétes megállapításokat a következő forrásfeltárás támasztja alá. Farkas János jelentéseinek és a reá adott válaszoknak, utasításoknak a várra vonatkozó adatszerű felsorolását, még ha helyenként apró részletességűnek tűnik is, fontosnak tartottuk. Annyira beivódtak ugyanis a köztudatba, a tudományos gondolkozásba is a cáfolt nézetek, hogy szükségesnek tartjuk a forrás minden rendelkezésre álló lehetőségét közreadni. Tesszük ezt azért is, mert az apró ügyekben való állásfoglalás is jellemző az adott időpont (a 18. sz. vége) gazdasági, társadalmi állapotára; azonkívül a késő feudális kor reprezentánsának, Eger város gazdasági, kulturális, vallásos életét meghatározó Eszterhàzy Károlynak teljessé formálódó történelmi képe megrajzolásához is segít. Bár a forrásfeltárásnak nem is elsődleges célja, az mégis sokat segít a 18. századvégi Eger városi élete teljes képének kialakításához is, és a sűrűsödő (a feudális rend hanyatlását kicsiben is bizonyító) események, a villongások, lázongások megértéséhez. A forrás azon részeit, melyeket Dr. Szabó Erzsébet a Művészettörténeti Értesítő 18* 275