Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén
VII. évf. 2—3. számában az Adattárban művészettörténeti adalékként közölt, csak akkor hozzuk, ha az a várral, a darázs- és egyéb kőbányászattal valami kapcsolatban van. 19 A vár teVvát a földesúr birtokába került vissza. Azon felül, hogy földesúri jogait helyreállította, célja volt, hogy ha maga már nem lakta, hasznosítsa, hogy az számára ne jelentsen költséget, inkább jövedelmét gyarapítsa. A középkori püspöki palota, melyet a török uralom alóli felszabadulás után a külön jurisdictióval rendelkező, osztrákok vezetése alatt állt katonaság laktanyának és raktárnak épített át és használt ; nem volt olyan állapotban, hogy a barokk pompát kedvelő főpap oda költözhetett volna. Különösen azért sem, mert elődeinek a városban épített palotáját tette már korábban maga és udvara számára pompázatossá, kényelmessé. Tágította, növelte, emelettel bővítette, kápolnával gazdagította. Fellner Jakab 20 majd Francz József 21 építőmesterrel pedig a belső, a palota körüli parkot is bekeríttette és ezzel olyanná tette lakhelyét, hogy rangjához, tekintélyéhez méltó volt. 22 A megvásárolt vár területén levő épületek hasznosításáról mindaddig, amíg azok valamire is használhatók voltak, nem mondott le a földesúr. Bérletek — árenda A vár második kapuja mellett állt valamikor a kapitányi ház. Ennek szobái közül a kaput őrző rondella felé eső pitvarhoz és konyhához legközelebb eső sarokszobát Krug nevű cserepes kérte, s a földesúr engedelmével meg is kapta. Évi lakbérként, házbérként kilenc rajnai forintot ígért. „Hogy üresen ne álljon, — oda lehet adni" — így adta beleegyezését Eszterházy. 23 A csapók a commendánsi nagy háznak a tornácában engedély nélkül terítették ki száradni a szűrposztóikat. Ettől a földesúr nevében őket Farkas János eltiltotta, s bérlet díjára javaslatot kért mondván, hogy „engedelem és taxa nélkül" nem lehet azt használni. Schultz Mihály csapómester, aki a Sáncban lakott és a vár kútját is gondozta, ígért egy esztendőre egy tallért a bérletért. Ezért arra is kötelezte magát, hogy ha valamilyen kárt okozna ő maga vagy valaki más az épületben, azt kijavítja. A földesúr azonban így is csak az épület alsó részét engedte át, pedig Schultz Mihály szűrszabó a commendánsi ház felső tornácát, ámbitusát akarta. 24 A Krug cserepes szomszédságában levő két szobát kilenc rajnai forintért kérte és kapta bérbe a várhoz legközelebb volt korcsma korcsmárosa. 25 A vár alatt lakó kötélgyártó („kötéleresztő") kis pincéjénél a Bástya alatt levő, földdel megtömött szűk kazamata lyukát egy darabon kitisztította. Mivel a nyílása szűk volt, csákánnyal szélesíteni kezdte. Abból a célból, hogy ha bort nem is tart majd benne, de egy tűz esetén ruháját, kenderét „oda szoríthatna". A baj az volt, hogy ezt „hír nélkül cselekedte". Mikor a kazamata lyukát tágította, a csákány kopogását hallva a szomszédja, Tyrnauer lakatos „felindult ellene", mintha az ő fundusa alá menne a pincevágással. Ezért a lakatos felesége személyesen jelentette fel a várban sétáló püspöknek a kötéleresztőt. Mivel minden, ami a Bástya és a vár fala alatt van az a földesúré, az a panaszkodást elutasította. Meghagyta viszont a kőművesmesternek, hogy a bevágást mérje meg, „tegye papírra", hogy fekszik ez a kazamata, merre megy és meddig, milyen széles, milyen magas fallal van kirakva, vagy csak vágva van-e? — Addig mindnyájan maradjanak békében. 26 A várnak abba a házába, ahol korábban a hajdú lakott, többen is kínálkoztak lakóul. Azonban e ház tetején a zsindely elkorhadt, javítani kellett volna. A szarufa is veszélyes volt. A bauschreiber is javasolta a reparációt. A püspök viszont, mivel neki arra a házra nem lesz szüksége, nem akarta reparáltatni. „Ha elpusztul se gondolok vele." A használható ajtóknak, ablakoknak kellene „jó gondját viselni", és máshol felhasználni, — írta. 27 276
