Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén

Lénárt Andor AZ EGRI VÁR A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN A XVIII. században az egri vár fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét. A török uralom alóli felszabadítást és a Rákóczi szabadságharcot követő évtizedekben is a kincstár birtokában maradt, az osztrák katonaság lakta. A városétól eltérő, különálló katonai jogállással rendelkezett. Sem a város, sem a földesúr, (az egri püspök) nem rendelkezett fölötte. Amikor a nagykiterjedésű, pusztuló épületekkel rendelkező hajdani erőd fölöslegessé vált a kincstár számára, eladta azt a török előtti idők földesurának, az egri püspöknek, Eszterházy Károlynak. 1783-ban megszűnt a vár különállása. Birtokjogilag és közigazgatásilag a földesuraság joghatósága alá került. Eszterházy kísérletet tett, hogy a jelentős összegért birtokába jutott erődítményt hasznosítsa gazdasága számára. A dolgozat e hasznosításra tett kísérleteit, rendelkezéseit tárja fel. A század utolsó másfél évtizedében kíséri figyelemmel a püspök építési írnokának (Bauschreiber) jelentésein és a püspöknek azokra írt rendelkezésein keresztül egyrészt a felhasználás, hasznosítás részleteit, módját, másrészt a vár teljes pusztulását. A dolgozat központi mondanivalója a témában korábban megjelent téves megjegyzések cáfolata mellett az, hogy a hasznosítás érdekében hogyan, hová hordják szét a város és a környék építkezéseihez a hatalmas erődítmény beépített köveit és más építőanyagát első lépésként, teljesen használhatatlanná téve a középkor akkor még megvolt építményeit; sok helyen a még szilárdan álló falakat is. — Második lépésként pedig hogyan nyittat és műveltet a várdomb édesvízi mészkőjéből (darázskő) és riolit tufájából szabályos kőbányát és homokbányát; — bányásztatva és hordatva el a falak alól a követ a város, de inkább birtoka más falvai temploma, plébániája, malomárka, malma, korcsmája stb. építésére Eszterházy. A dolgozatban előadott anyagból ismert lesz, hogy mi volt az oka és módja az egri vár (— mely ma a magyar történelmi múlt jeles emlékhelye, —) teljes pusztulásának, ami a XVIII. század első felében még szilárd erődöt a XIX. század első éveitől falaiban omladozó, belső és alsó építményeit nézve teljesen elpusztult romhalmazzá tette; — mely romhalmaz alá került a középkori város építészeti emlékeinek alapfalain kívül a XVI.—XVII-ik század akkorra teljesen elfelejtett belső és földalatti erődrendszere. A forrásfeltárás alapja, a bauschreiber jelentései Eszterházy püspöknek és az ő válaszai, egyúttal a városra, annak történetére, — de Eszterházy egyéniségére, értékelésére, gazdasági, kormányzati módszerére is jelentős anyaggal szolgál. A mellékelt térképvázlat a tárgyalt időhöz legközelebb álló felmérés és a városi összeírások alapján készült. Az egri vár állapotáról így tudósított Bél Mátyás az 1730—35. években. „Az erősséget nemcsak a sziklás talaj, hanem a vastag falak is védik ... a bástyák és a védőmüvek ... még mindig keményen, szilárdan állnak, legfeljebb a nagyon régen épült falak szilárdságát rongálta meg az idő .. ."

1 271