Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén

Vályi András 1799-ben már arról adott hírt, hogy „az előtt királyi birtokban val a, ... .most pedig már pénzen vett birtoka a nagy Méltóságú Egri Püspökségnek ... "

2 Gorove szerint 1782-ben még a császár birtokában volt az egri erősség. II. József, amikor a kormányzást átvette, felkínálta a várnak birtoklását az „egri közösségnek'". Főleg azért, mert úgy látta, hogy a helyrehozására, renoválására már nem volt érdemes áldoznia. A város azonban elutasította. Megvette hát a pusztulóban levő külső és belső erősséget a püspök, .„mindent összeszámolva 10 000 ezüst forintokon."

3 Az amatőr régész és történész, Balog János főhadnagy, aki az addig Eger váráról megírt ismereteket saját kutatásaival és ásatásaival egészítette ki, tovább lépett Gorove megállapításánál. Azt írta, hogy II. József császár alatt, 1783-ban az egri várat többé mint erősséget már nem használták. Teljesen romlás- és pusztulásnak indult, „s a tengernyi vérrel áztatott köveit középületekre kezdé használni gróf Eszterházy püspök, ki az egész várat 10 788 pengő forintokért a császártól megvette"'.

4 „Ekkor a várnak egyes részei lerontásával az egyház is lerontatott, s szépen faragott kövei ... templomoknak és más középületeknek, mint a lyceumnak építésére fordítattak, valamint a lakosok által a püspök engedelméből házak és más építkezésekre hordattak."

5 Ezt a megfogalmazást tette magáévá Szederkényi is. Kiegészítette azzal, hogy az átvételkor az egykor fényes várbeli nagytemplomnak már csak romjai állottak fenn. „Ezután pedig faragott köveit, a várbástyának egyéb kész köveivel a lyceum és egyéb középületek és templomok építésére használták fel.,"

6 Pataki Vidor némileg módosította az 1934-ig volt ismereteket. Amikor — véleménye szerint — 1783-ban maga a kincstár kínálta megvételre a várat, gróf Eszterházy Károly 6953 forintért meg is vette. A vár teljes pusztulása most következett be. „A vár köveire szükség van a nagyszabású építkezéseknél, a környék lakossága is ingyen kőbányának tekinti a várat; a törmeléket a földalatti helyiségekbe tömik .. ."

7 Szántó e megállapításokat is átvette Patakitól. „A vár sorsa ettől kezdve hosszú pusztulás, miután gróf Eszterházy Károly püspök 1783-ban megvette a kincstártól. A vár köveire szükség volt a nagyarányú építkezéseknél. így építették be az egri püspökök annak a várnak a köveit jobbágyok keserves robotmunkájával összerótt barokk palotákba és templomokba, melynek védői 1552-ben, készebbek voltak a halálnak keserű poharát ürítve hazájukért dicsőén enyészetbe szállani, mint a rabság bilincseit gyáván fogadni'", — idézte Pataki 48. sz. jelzetét és Evi iratait.

8 A vár 18. századi sorsáról legtöbbet Détshy Mihály mondott. — 1783-ban hosszas alkudozások után a bécsi udvar visszaadta Eszterházy Károly püspöknek a püspökség ősi székhelyét, a várat, a ránkmaradt részletes összeírások és becslések alapján kiszámított megváltási összeg fejében. 6 azonban nem becsülte a vár történelmi múltját. A vár falait és a székesegyházat kőbányának tekintette, ahonnan építkezéseihez anyagot termelhetett, elődei palotáját pedig börtön és magtár céljaira hasznosította, ahogyan a többi, egyre düledezőbb épületet is gazdasági célokra rendelte. A székesegyház faragott köveit többek között a makiári templom építéséhez hordatta: és „mialatt a tornyokat és a hajót bontják, építési írnoka ámulva jegyzi fel a megtalált márványburkolat szépségét". Bontották a keleti várfalat is, és ekkor emelték le az egykori külső vár felé nyíló Közép- vagy Setét-kapu felett talált 1589. évszámos feliratos táblát a káptalan címerével, melyet ma a múzeumban találunk.

9 Sugár István visszatért a Pataki elképzeléshez, és a korról lényegében ugyanazt írta, mint ő. — „Az egri püspökök szívós harcot folytattak a vár visszaszerzéséért, de a kincstár nem volt hajlandó megválni tőle. Végreis 1783-ban maga a kincstár ajánlotta fel eladásra a püspöknek. Gróf Eszterházy Károly 6953 forintért vásárolta vissza a várat, melyet még Oláh Miklós püspök (majd Verancsics Antal) adott át katonai célra. A vár sorsa ettől kezdve hosszú időn át a barbár rombolás, pusztítás és enyészet volt. A rendkívül sokat építkező Eszterházy püspök kőbányának tekintette az erődöt, s lebontott falainak, bástyáinak kőanyagát építési célokra használta fel, illetve erre a célra értékesítette a lakosság között."

1

® 212