Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Füköh Levente–Kardos László: Jelentés az Uppony Horváti-lik 1978. évi őslénytani ásatásáról

pocok (Microtus arvalis) az uralkodó pocokfaj. A 15—14. mintában jelentős számban vannak a hűvös és hidegkedvelő fajok is, mint a szibériai pocok (Microtus gregalis) és a patkányfejű pocok (Microtus oeconomus), valamint 1% alatti mennyiségben, de jelen van az örvös lemming (Dicrostonyx) is. A 13. mintától a H-ig a hűvöskedvelő pocokfajok aránya fokozatosan csökken, miközben a nagy vízigényű vízi pocok (Arvicola) mennyisége növekszik. A 10—7. mintákban a szibériai pocok mennyisége minimális lesz, gyakoribbá válik a kis mennyiségben addig is jelenlevő Lagurus.s a mezei pocok dominanciája is eléri a maximumát. A 7—15. minták rendkívüli leletgazdaságával a tágabban értelmezett rissz-würm interglaciális Microtus arvalis, dominanciájával jelzett faunák legjelentősebb hazai szukceszszióját ismerhettük meg. Az egyéb faunaelemek között állandóan jelen van az Ochotona és a Spalax. A 14. mintában a Dicrostonyxal együtt fordul elő az Allactaga major, Allocricetus bursae is. Ennek az igen jelentős mintának elkészítettük teljes pocokfauna határozását is, ami a következő volt M

x-ben számolva) : Myodes glareolus 8 db 0,53% Arvicola sp. 9 0,59 Microtus oeconomus 161 10,71 Microtus gregalis 326 21,68 Microtus arvalis 948 63,07 Lagurus sp. 50 3,32 Dicrostonyx sp. 1 0,06 1503 db 99,96% A 16. minta már a szelvény fő tömegét adó előző réteg alatti sárga színű agyagos üledékből származik, de itt számolni kell azzal, hogy a mintavétel nem volt tiszta. Valószínűleg ezért van itt még nagy leletgazdagság a többi hasonló üledékből származó mintában tapasztalttal szemben. Az egyértelműen különválasztható sárga színű agyagos üledékből vett minták 17—25.) pocokfaj összetétele azonos a felette levő 15—7. mintákéval, kivéve a Dicrosionyx-ot. A fajok aránya azonban — a Microtus arvalis dominancia ellenére különbözik attól. A szibériai pocok 15—20%-os arányú, a mezei pocok 70—80%-os, s a többi pocokfaj) összesen a fennmaradó 5—10%-ot teszi ki. A sárga színű üledékrétegből az aránylag kevés lelethez viszonyítva feltűnően sok halpikkely került elő. Az eltérés a felette lévő, üledékföldtanilag is lényegesen eltérő és diszkordánsan települő rétegtől tehát a faunában is megmutatkozik. A nyilvánvaló üledékhiány ellenére mégsem valószínű, hogy jelentős (glaciális, vagy interglaciális tartamú) időkülönbség lenne a rétegek között, mert mindkettő a Microtus arvalis dominanciájával jelzett, s az Arvicola-k is a „modern" fogzománc alkotású fejlődési fázisba tartoznak. A Horváti-lik előzetes gerinces őslénytani vizsgálata alapján legalább 4 üledékfelhalmozódási ciklus mutatható ki, amelyek a felső-pleisztocénban és a holocénben töltötték fel a barlang bejárati folyosóját. Összefoglalás A Horváti-lik az Uppony községtől keletre (Északkelet-Magyarország) lévő szoros északi falában 200 m tszf. és 70 m relatív magasságban nyílik. A kétbejáratú, kicsiny rombarlang felső bejáratán behúzódott fosszilis törmelékkúp gazdag puhatestű és gerinces maradványokban. A törmelékkúp kettémetszését 1977-ben kezdtük el, a Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Magyar Állami Földtani Intézet közös ásatásával. 1977-ben a szelvény 185 cm vastag volt és 12 mintát tartalmazott. 1978-ban az ásatást 410 cm-es rétegvastagsággal és 25 mintával fejeztük be. A szelvényben szabad szemmel három üledékföldtani egységet lehetett elkülöníteni: 1—4. minták szürkésfekete színű, humuszos, gyökeres, kőtörmelékes aleurit, 5—15. minták 26