Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Füköh Levente–Kardos László: Jelentés az Uppony Horváti-lik 1978. évi őslénytani ásatásáról

A minták faunájának statisztikus kiértékeléséből a következők adódnak : Az 1. és 2. minták lerakódása idején a klíma a maihoz hasonló lehetett, mert a mintákban előforduló szárazságtűrő elemek relatív gyakorisága a mainak megfelelő (54%). A 3. és 4. minták faunája az előzőekhez képest változást mutat. A sztyep elemek számaránya 10%-kal emelkedik, ami a klíma melegedésére utal. A fauna összetétele arra enged következtetni, hogy az üledéknek a két mintára eső szakasza a holocén elején, az óholocénben (boreális) rakódott le (FÜKÖH, L. 1978). Ezt a megállapítást látszik alátámasztani a gerinces anyag vizsgálatából levonható következtetés is. Az 5. mintától lefelé haladva a Mollusca-fauna fajokban és egyedekben szegényebb lesz, s olyan új elem jelentkezik, mely a hazai pleisztocén üledékekre jellemző, s kárpáti-alpesi elem (KROLOPP, E. 1958) lévén a hideget jelzi: a Pupilla sterri. Ez a faj az 5 — 9. minták faunájában található meg. A 9. mintától lefelé hidegtűrő elemet nem találunk, a mintákban egy-két nagyon rossz megtartású Granaria frumentum, Clausillidae indet. és Cepaea vindobonensis töredék volt. A malakológiai anyag előzetes feldolgozása alapján az üledék sor három szakaszra bontható: 1. Az 1—4. minta, melyre a melegigényes fajok jelenléte a jellemző. Kronológiailag a holocénra datálható. 2. Az 5—9. minta, ahol a Pupilla sterri jelenléte arra enged következtetni, hogy egy hidegebb klímaperiódusban képződött üledékösszletről van szó. Ez nem feltétlenül glaciális, valószínűbb, hogy annak kezdeti, vagy befejező szakasza. 3. 9—25. minták, melyekben igen kevés és rossz megtartású Mollusca-anyag van. Gerinces őslénytani eredmények A Horváti-lik 1978. évi ásatása során a barlang kitöltésének további, gyakorlatilag teljes szelvényéből sikerült gerinces maradványokat nyerni. Az 1978. évi első mintánál (13.) tovább folytatódott a már előzőleg a 7. mintából megismert mikrofauna bőség, egészen a 16. mintában bekövetkezett éles üledékváltásig. A 16. mintában megjelenő, s a 25. mintáig folytatódó sárga színű, kőtörmelékben szegény agyagban a leletsűrűség jóval szegényebb volt. A leletszegényülés az idősebb rétegek irányába csaknem a teljes kimeddülésig fokozódott. Ezért a Horváti-lik bejárati kitöltésének őslénytani mintavételét teljesnek tekinthetjük. Az 1978-as ásatást követően a gerinces fauna vázlatos áttekintésével a következőket lehetett megállapítani. Az üledékföldtani vizsgálatokkal is elkülöníthető üledék akkumulációs és eróziós szakaszok a gerinces maradványok alapján is elkülönülnek. Az 1—4. minták modern gerincesei különösen az Anguis, Pitymys és pelefajok alapján élesen elkülönül az alatta levő üledékektől. Ezek kora holocén, s azon belül az 1 — 2. minták fiatal holocének, a 3—4. minták a Microtus gregalis megjelenése miatt óholocének. A gerinces maradványok vizsgálatánál is, hasonlóan mint az üledékföldtaniaknál, az 5 —6. minták okozzák a legtöbb nehézséget. Faunisztikailag mindkettő élesen elkülönül mind a holocén mintáktól (a pockok között Pitymys nincs, erősen denevéres fauna jelentkezik), mind az idősebb, 7. mintával záródó mintasorozattól {Lagurus nincs, a Sicista és Ochotona csak az idősebb mintákban jellemző). A két minta (5. és 6.) pocokfaj arányaiban sincs egyöntetűség, ezért valószínű, hogy ezek anyaga sem üledékfolytonossággal következik egymásra, de jelentős időkimaradás sem feltételezhető közöttük. Ezért az 5. és 6. mintát feltételesen összetartozónak tekintjük. A 7—15. mintákban, hasonlóan az üledékföldtani eredményekhez, folyamatos üledékképződést feltételezünk a gerinces fauna szukcessziója alapján is. Mint a pocokfajok előzetes vizsgálatából szerkesztett gyakorisági grafikon (9. rajz) mutatja, e mintákban a mezei 25