Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Bakó Ferenc: Palóc hadas település a Mátraalján

vezető rétegéhez tartoztak. István az I—a. tömbben lakik, Andrásnak itt kisebb kertje van, János pedig a Hegyen. A telekviszonyok történeti alakulásának ismeretében állíthatjuk, hogy az 58. számú kert egykor udvar volt és a szomszédos 57. számúval együtt alkotta az eredeti Kocsa had lakótelkét. A Tanka had 1844-ben egyetlen családból áll, feje János, egész telkes jobbágy a báró Podmaniczky birtokán. Telke az 1-е. tömb közepén húzódik (87. számú) és két utcára néz. Tekintélyes család, mert a köznemesi részen egyedül nekik van egész jobbágytelket kitevő birtokuk. 1771-ben ugyancsak egy Tanka családról tudunk, akik Nagy András birtokán éltek. Korábban 1696-ban, 1583-ban és 1549-ben fordul elő a név. Megjegyzendő, hogy a hagyomány szerint a szórt települési forma idejében a Tanka lápán kilenc család élt és onnan költözött be a mai faluba. — Elmondhatjuk, hogy a Tanka had tehát Derecske lakosságának legősibb rétegéhez tartozik és egyik lényeges alkotó eleme a középkori népességhez való kapcsolatnak. A Bolyhi nemzetség 1844-ben két jobbágyot és egy zsellért számlált a Debrői uradalomban, két jobbágyot a báró Podmaniczky birtokán. Mind a négy jobbágynak fél telke volt. 1771-ben csak egy Bolyki nevű jobbágy család élt Derecskén, a Nagy András birtokán. A család tehát a XVIII. század folyamán telepedett meg Derecskén és a hagyomány szerint egy Bolyok nevű faluból származik. A Károlyi uradalom két Bolyki jobbágya az I—a. és a III. tömbben lakik, egymás közelségében. István a Kocsa és a Kis hadak között a falumagban, János a déli kertsoron, ahol Istvánnak is van kertje. Valószínű, hogy a két fél telek valamikor egységes volt, az I—a. tömbben levő udvarral és a 39—40. számú, akkor még egyetlen kerttel. A jobbágytelek kettéválasztása hozta magával azt, hogy a család egyik része a megosztott kert felébe ment lakni, amire a kertes települések fejlődése során századunkban is számos példát ismerünk. Az egyetlen Bolyki zsellér a patak mellett a Gál nevű zsellérek szomszédságában lakott. A Bolyki nemzetség másik, a köznemesi birtokrészen élő ága két nagycsaládra oszlott, akik a falu északkeleti részére települtek, arra, amit a hagyomány Kása gazá-nak nevez. Bertalan és József a. Podmaniczky család féltelkes jobbágyai, akiknek udvara egymás mellett van és az egyik telekkel összefüggő kertjük közös. Ebből is következik, hogy a két fél telek egykor egy egész volt és az, hogy az udvarok a Bolyki had betelepedése előtt lakatlanok voltak, — így maradhatott meg a középkori Kása gaza helynév. A külső, 211. számú telek Bertalané, aki két fiával él egy kenyéren és szarvasmarha tartással, juhászattal foglalkozik. Udvarán egy lakóház és egy gazdasági épület — istálló, hodály — jelzése látszik. József háza népe nagyobb: három fiával és testvérével gazdálkodik együtt. Testvéréhez hasonlóan ugyancsak állattartó jellegű gazdaságot vezet és lovakat is tart. Bolyki József családja mintegy 25 tagú lehetett és ezzel Derecske tíz legnépesebb családai közé tartozott. Udvarán a térkép három épületet jelez, ezekből egy lakóház, egy hodály-istálló, egy pedig kamra lehetett. A két telek napjainkban is a Bolyki család és rokonsága birtokában van, de az alsó felparcellázva, sűrűbben beépítve. (Ld. 6. ábra) A Tót családot 1844-ben Tót Imre képviselte Mátraderecske lakosságában, aki a Károlyi uradalom zsellérje volt. Korábban a család módosabb volt, 1771-ben egy Tóth még a Debrői uradalom jobbágyaként ismert, de már a XVII. században is a faluban laknak. 1687-ben Matthias Tóth az egyik köznemes, Balogh Pál jobbágyaként tesz vallomást. így fonódik össze egy jobbágy család, ez esetben a Tóth család története a faluéval. A család előbb a köznemesi birtokrészre települ le, majd amikor ezt a Debrői uradalom megvásárolja, átkerül oda, ennek a fennhatósága alá és végül elszegényedik, zsellérsorba süllyed. A derecskéi közvélemény a Tóth családot nem számítja a hadak közé: „a Tóth nem had, csak család" — mondják. 233