Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Bakó Ferenc: Palóc hadas település a Mátraalján

IV. Mátraderecske történetének fent idézett forrásaiból megismerhető a településforma fejlődése olyan módon, hogy az 1844. évvel megjelölt időmetszet viszonyai magukban rejtik egyes korábbi fejlődési szakaszok emlékeit, megmaradt elemeit és ugyanakkor feltárják a jobbágy felszabadítást követő korszak előtt nyitva álló adottságokat, lehetőségeket. E másodlagos, közvetett módon feltárható ismeretanyag mellett forrásaink a legteljesebb hitelességgel és részletesen magukat a viszonyokat őrzik: a XIX. század közepének településformáját, a sajátos összetételű lakosság és a település kapcsolatát, a népességet alkotó társadalmi formációkat és a feudalizmus szervezetének helyi kereteit, szervezetét. Érthetőbbé és valószerűbbé válnak ezek az információk akkor, ha a jelenkor és a közelmúlt jelenségeivel vetjük őket össze, ha ilyen módon pótoljuk az adatok segítségével összeállítható kép hézagait, üres foltjait. A templom 1844-ben a település beépített részének keleti szélén, magaslaton áll. Közvetlen közelében nincs épület, csak az út másik oldalán. A falu lakótelkeinek ez a tömbje — I—d. jelzésű — a birtokviszonyokból megállapíthatóan egykor a Recsky család birtoka volt, ahol a hagyomány szerint kúria is állott. Az 1844-ben Ivády tulajdont képező 95. számú telken álló kocsmaház lehetett a Recsky birtok kocsmája, ami Ivády tulajdonba ment át, de másik kocsma ebben az időben a Recsky család nevén nincs. A templom és a kúria tehát a falu szélén, egymás közelségében állt jelképezve az egyházi és világi hatalom érdekegységét és a népi társadalmon kívüli voltát. A kúria tömbjétől nyugatra a birtok jobbágyai, északra a patakig a zsellérek és a Kása gaza területén jobbágyok és zsellérek éltek. Nemcsak szokás, hanem természetes igény is volt az, hogy a földesúr a kúria köré telepítse úrbéreseit, hogy a maga közelében tudja őket. Derecske keleti részének, a Felszögnek ez a települési rendje azt sugallja, hogy ez a falurész volt valaha a falu magja, amiből a mai faluszerkezet kifejlődött. Feltételezzük, hogy a középkori templom építése idején — amit a múlt században bontottak le — csak a Recsky jobbágyok éltek a falu belterületén, a Debrői uradalom alattvalói pedig a határ különböző részein úgy, ahogy azt a hagyomány a mai napig megőrizte. A mai faluszerkezet kifejlettségének kezdeti szakaszában a jobbágy lakótelkek a Fő utcától délre húzódó, vese alakú övezetben voltak, amit utcák, közök négy tömbre osztottak fel (I—a—b—c—d). Az utca és a patak között ugyancsak jobbágyok, de a szűkebb telkeken zsellérek éltek. Jobbágyok laktak még a falumagból északra kivezető két út mentén is. A lakótömböket minden irányban kertek övezték (II, III, IV. és V. tömbök), ezek azonban fokozatosan lakótelkekké váltak. 1844-ben ez a folyamat jelentősen előrehaladt, bár a délkeleti kertsoron még csak egy telken figyelhető meg. Ugyanekkor a lakótelek funkciójának cseréjére is van példa, mert a kertbe költözés után a szűk lakóudvar válik kertté (Id. Kocsa István példáját: 57. és 38. telekszámok). A folyamat századunk elejére teljesedik ki, amikor a déli kertsor már ezt a jellegét teljesen elvesztette és lakóházak sokaságával épült be. Nyitott az a kérdés, hogy mikor indult ez meg, mert 1844-ben az I—a. tömbből a Kocsa, Bolyki és Kis hadak már részben kitelepültek a kertekbe, de az I—b. és az I—d. tömbök déli része még mindig beépítetlen, a kertsoron nincsenek házak. A kertek beépítésére alkalmat adtak a különböző telekrendezések, így az 1811. és az 1771. évi, amikor mindkét esetben emelték a jobbágy telkek számát. Az ezzel összefüggő új belső telkek kialakításának kézenfekvő lehetősége volt a kertek felhasználása. A Josephinische Aufnahme Derecske ábrázolásának alapján valószínű, hogy a déli kertsorban akkor még nem álltak házak, minthogy a térkép keletnyugati irányban világosan csak egy utcát tüntet fel.

26 A XIX. század derekán, épp úgy mint századunk elején Mátraderecske népe különböző családformákban élt. Ezeknek a családi közöségeknek fő összetartó ereje a rokonság, azonos gazdasági-társadalmi szint, meghatározója pedig a tagok létszáma volt. A legkisebb formá234