Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

A Török monográfiája megjelenése után publikált másik boszniai szláv temető, amelyet Gomjenica mellett tárt fel N. Miletic, IX—X. századi, kronológiai szempontból tehát a párhuzamosításra mérvadóbb. A 240 szláv sír közül mindössze három (4., 68., 96.) temetkezésnél fordult elő, hogy az alkarokat a gerincre: az alsó mellkasi bordák és a medence közé behajlították, két sírban (78., 211.) pedig csak az egyik alkart. A szív tájékára ill. a vállhoz felhajlított karhelyzet nem volt megfigyelhető. A számításaink alapján végzett mellékletességi statisztika arányok nem tükrözik e közösség keresztényi jellegét. N. Miletic joggal nem tartotta e népet kereszténynek. Ezen a területen az egyházszervezés, a térítés munkája az 1040-ben alapított Knin-i püspökségre hárult (TV. Miletië, Glasnik 21-22/1966-67, 81-154.) 141 Ж. H. Въжарова, Славяни и прабългари по данни на некрополите от I —XI в. на территорияата на Бълагария, София 1976, 413. 142 Д. Ил. Димитров, Старобългарски некропол 2. при Девня. Известия на народния музей Варна, VI (XXI), Варна 1970, 21—48. 143 О. А. Артамонова, Могиъник Саркела-Белой Вежи. МИА 109. М-Л 1963. 144 1977 júl. — aug. tanulmányutam idején a Szovjetunióban. 145 Györffy Gy., István király és műve, Bp. 1977, 96. 146 А.Б. Банк, Византийское искусство в музеях Советского Союза, (Ленинград 1977) 123—127., 137., 140., 144., 193., 208. 147 Török, i. m. 20., 35., 108-110., 119- 123. 148 Török, i. m. 37., 114. 149 Kiss A., Arch. Ért. 95/1968, 243-255. 150 DK-Dunántúl: pénzt dobnak a sírba, a koporsóra (Berze Nagy J., Baranyai magyar néphagyományok III., Pécs 1940, 229— 230.) Hódmezővásárhely: (gyereknek) „krajcárt tesznek a markába, hogy megválthassa magát" ... (A felnőttnek) „ha fölpattan a szemhéja, pénzdarabot tesznek rá — azelőtt a kétgarasost tették — amit azután a koporsóba tesznek és eltemetik a halottal, vagy a koldusnak adják, hogy boldog legyen a halott a másvilágon". (Kiss Lajos, Vásárhelyi hétköznapok, Bp. 1958, 177., 180.). — Zagyvarékas: „A (halott) szemire pénzt szoktak tenni, hogy ne pattanjon fel a szeme" (СУ. PÖCS Éva, Zagyvarékas néphite, Bp. 1964, Néprajzi Közlemények IX. 3 — 4, 101.). —A halott szemére tett pénzzel kapcsolatban, ilyen néprajzi adatokat még sok más helyről olvasva, nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a XI. századi sírok koponyájában talált érmék, (vagy a koponya két oldalán találtak), eredetileg a szemeken voltak, legalábbis az esetek egy részénél. 151 Strausz A., A bolgár néphit, Bp. 1897, 388—389. : „Valahányszor a nők fölkeresik az elhunytnak a sírját, mindig bort és vizet öntenek reá, hogy ne szomjazzék. A temetés után negyven napra egy asszony a pappal együtt kimegy a sírhoz, magával vivén a kolivo-féle süteményt és egy üveg bort, melyeket a sírra tesz... A pap imádkozik, tömjént füstöl, s a sírba lyukat ás, hová vizet önt, s az étel egy részét elhelyezi. Ezt ,za dusnica'-nak nevezik." A magyar népszokások, még a XX. században is, azt engedik sejteni, hogy a tárgyi emlékanyag mellékelése (különösen a szentelt vizes pohár, gyertya, de profánabb eszközök is) az egyházi temetkezéssel összeegyeztethetők voltak (Cs. Pöcs i. m. 101., Berze Nagy i. m. 226— 227.) — Jung már csak azt jegyezhette fel (i. m. 154), hogy a szentelt vizes poharat nem a koporsóba tették, hanem a sírba dobták. Vajon itt a népszokás megszűnésének utolsó szakaszát figyelte meg a kitűnő kutató, vagy sajátos változatról van szó? Vajon a templom körüli többrétegű temetőkben lelt cserepek egy része a koporsóra dobott, összetört edények voltak-e? 152 Alig lehetséges ilyen feladatnál kiküszöbölni az ítéletalkotás szubjektív vonásait. Halimba temetőjében a felékszerezettség mértékét mind a három periódusban viszonylagosan, az átlaghoz szabva értékeltük. Az ebből eredő hibák egyaránt sújthatják mind a két oldalt. 153 A 878. sz. sír csontvázának a sexusa a publikáció szerint nem volt meghatározható; az embertani vizsgálatokat Nemeskéri János végezte el. (Török, i. m. 140.) 154 Török Gy., MNM A 75 H. IV. 155 Nemeskéri J.-Lipták P.-Szőke В., Acta Arch. Hung. 3/1953, 205- 370. 156 Györffy Gy., István király és műve (Bp. 1977) 64.: (Zombor Gyula) „rövidesen bekövetkezett halálával és a magyarországi görög püspökség felszámolásával (sic!) Sarolt aligha részesült vallásos nevelésben" — mindezek a kijelentések csak a hipotézis szintjéig érhetnek fel. S mindezekkel szemben maga Györffy más lapokon (pl. 47.) nem ok nélkül hivatkozott annak a való116