Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.
színűségére, hogy Hierotheosz missziós püspöknek utódja is volt : Theofülaktosz vagy Antoniosz, a türkök ill. Turkia püspökei (amely kifejezéssel Bizáncban a magyarokat illették). — Szerintünk az is lehetséges, hogy egyik püspök sem a Szaloniki mellett tanyázó vardarióta türköknek volt a főpapja, hanem mindkettő Hierotheoszt követte, feltehetőleg Szirmium (azaz Mitrovica), később esetleg Szeged bázishellyel, mivel a szóbanforgó bizonyító pecsét hátoldalán Szent Demeter képe látható. Szirmium püspöki székhely volt a IX. században is, Szent Demeter vérereklyélyének az őrhelye és a nagy bizánci szent születési helye. Szeged pedig, Bálint Sándor szerint (Ünnepi kalendárium П., Bp. 1977, 401.), a „Dömötör hagyományok legrégibb magyar tűzhelye," első egyházának volt feltehetőleg a patrociniuma Szt. Demeter. — Géza fejedelem felesége, Sarolt kereszténysége mellett is lehet citátumokat felsorakoztatni, ha nem a nyugati egyházi kommentátorok szemével próbáljuk a históriát értelmezni. S máris elérkeztünk a X. század végéhez, első királyunk uralmáig, Ajtony és az erdélyi Gyula koráig, amikor a keleti kereszténység felé itt Kelet-Magyarországon ismét bizonyíthatóan nyitottak voltak az utak. 157 Moravcsik Gyula idézte és bebizonyította Ioannes Zonarasnak Skylitzes tudósítására támaszkodó szövegrészlet hitelét: (Bulcsú és Zombor Gyula) „pénzzel elhalmozva tértek vissza földjükre, magukkal vive egy papot is, aki sokakat rávezetett Isten ismeretére. Gyula megmaradt hitében és megőrizte a békét, a másik azonban az Istennel való szövetséget megszegvén a rómaik (bizánciak) ellen ismét fegyvert fogott. Amidőn ezt a frankok ellen is megkísérelte, foglyul esett és megfeszítetett." — Maga Moravcsik is ebből azt a következtetést vonta le, hogy a „Bulcsú megtérítéséhez fűzött remények — Skylitzes tudósítása szerint — nem váltak be, s a bizánci író nem titkolt kárörömmel említi tragikus halálát, mintegy isteni büntetést látván abban, amiért Bulcsú keresztény hitét oly hamar elhagyta és az Istennel és Bizánccal kötött szövetséget megszegte." {Moravcsik Gy., Görögnyelvű monostorok Szent István korában, SZIEml. I., Bp. 1938, 394—95., 398-99.) 158 Symeon neveltetéséről és háborúiról: K. J. Jirecek, A bolgárok története, Nagybecskerek 1889, 151 — 160. — Bulcsú szerepének új értékeléséről és a dunántúli bizánci térítésről: DávidK., Adatok Zala megye középkori művelődéstörténetéhez, Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg 1976), 162— 165. 159 Moravcsik Gy., Studia Byzantina, Bp. 1967, 333-335. 160 Apostag templomának korai bizánci jellegéről: Gervers— Molnár V., A középkori Magyarország rotundái, Bp. 1972, 45 — 46. — A székesfehérvári Szt. Péter templom Géza kori alapításáról: Fitz J., Adalékok Székesfehérvár középkorához. Fehérvár 1/1955, 66. — Kralovánszky A., Székesfehérvár X—XI. századi település történeti kérdései, Székesfehérvár évszázadai 1., Székesfehérvár 1967,40—42. — Bizánci jellegéről: MezeyL., Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban, Székesfehérvár évszázadai 2., Székesfehérvár 1972, 22— 23. — A veszprémi Szt. György templom keltezéséről legutóbb: Németh P., Az első magyar egyházmegye kialakulásának kérdéséhez, Székesfehérvár évszázadai 1., Székesfehérvár 1967, 119. — A Szt. Mihály veszprémi székesegyház alapítását is Géza-korinak tartja, a veszprémvölgyi görög monostorral együtt Gutheil Jenő (Vigilia 25/1960, 459-466. Jel Bárányné Oberschall M., FA 3-4/1941, 268-270. 162 Moravcsik Gy., Bizánc és a magyarság (Bp. 1953), 103., XIII. t. 163 A régi Fejér megyében: Dunapentele, Cebe, Felsőszentiván, Vál, Székesfehérvár, Vértes hegység. — Veszprém megyében Veszprém, Veszprém környéke és a megye ÉNY-i határánál Nemeshany alatt (Bárányné Oberschall M., Byzantinische Pektoralkreuze aus ungarischen Funden, Wandlungen christlicher Kunst im Mittelalter, Baden-Baden 1953, 248-251.) Jogos H. Lovag Zsuzsa feltételezése, hogy mellkeresztek a XI. században meginduló, hazánkon átvonuló zarándoklatok és a keresztes hadjáratok révén is a Kárpát-Medencébe kerülhettek. A X. századi sírokban talált példányok azonban arra figyelmeztetnek (lásd 90. jegyzetünket), hogy H. Lovag feltételezése csak részigazság lehet. H. Lovag tanulmányának legfőbb értéke az orosz földről származtatható, tehát csak közvetetten bizánci jellegű keresztek csoportjának a körülhatárolása, amelyről B. Oberschall mint legkésőbbi típusúakról vélekedett; holott a XI. századtól már kimutathatók. (H. Lovag Zs., FA 22/1971, 143-63.) 164 Szent Gál kultuszáról, a Sankt Gallen-i szerzetesek missziós tevékenységéről, mint a korai nyugati térítés kezdeteiről a magyarság körében Györffy György rajzolt elsőként beszédes képet : István király és műve (Bp. 1977), 68- 76. 165 László Gy., Sz. 98/1964, 805. 117
