Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)

Németi Gábor ADALÉKOK HATVAN VÁROS FELSZABADULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ (VISSZAEMLÉKEZÉSEK ALAPJÁN) A fasiszta rémuralom kezdete Az a tragédia, amely a huszonöt éven át tartó ellenforradalmi rendszer, a tőkés-földbirtokos osztályok uralmának összeomlásához vezetett, 1944 tavaszán a végkifejléséhez érkezett. Magyarország akkori urai — élükön Horthy Miklós kor­mányzóval — sohasem tettek tanúbizonyságot középszerűnél nagyobb politikai éleslátásról, de most már nekik is fel kellett ismerni, hogy rosszul számítottak, amikor a gyors győzelem reményében könnyelműen csatlakoztak a Szovjetunióra támadó fasiszta Németországhoz és annak szövetségeseihez. A felismerés azonban önmagában még kevés volt a helyzet megoldásához. Okosan mérlegelni kellett volna a reális lehetőségeket, szakítani kellett volna a hiú ábrándokkal, fel kellett volna adni a népellenes politikát, gyors elhatározásra, erélyes cselekvésre lett volna szükség és akkor sokkal kisebb veszteségek árán el lehetett volna kerülni további százezrek életének kioltását, a gazdaság katasztrofális pusztulását, sőt Magyar­ország hozzájárulhatott volna a nagy háború gyorsabb befejezéséhez, kiérdemelve a békére sóvárgó népek elismerését. Horthynak és Kállay Miklós miniszterelnöknek tudniuk kellett, hogy a néme­tekkel csak akkor lehet szakítani, ha szövetségre lépnek a hazai antifasiszta moz­galommal, ha fegyverszünetet kérnek a szövetséges nagyhatalmaktól: a Szovjet­uniótól, Angliától és az Egyesült Államoktól. Meg kellett volna látniuk, hogy a német megszállás elleni harc csak akkor járhat sikerrel, ha támogatást kapnak az ország határai felé közeledő szovjet hadseregtől, ha a szovjet csapatokat beengedik az országba. Ók azonban mindezt vagy nem tudták, vagy nem akarták. A Horthy­rendszer bukásától való rettegés, a Szovjetuniótól való félelem és a kommunista­ellenesség megfosztotta őket a cselekvőképességtől. Készek voltak inkább bele­nyugodni az ország pusztulásába, minthogy fegyverszünetet kössenek a Szovjet­unióval. Habozásuknak és tehetetlenségüknek meg is lett az eredménye. Bekövetke­zett Magyarország német megszállása, elkezdődött az a közel egy évig tartó idő­szak, amelyet a legújabbkori történetünk legszomorúbb hónapjaiként tart számon népünk tudata. Néhány nap múlva Horthy leváltotta Kállayt és Sztójay Döme volt berlini követet nevezte ki helyébe miniszterelnöknek. A német katonákkal egyidőben be­vonuló Gestapo emberei már az első napon megkezdték a baloldali politikusok le­tartóztatását, megkezdődött a zsidó lakosság üldözése is, több száz embert zártak internáló táborba. 1 1944. március 19-én, néhány órával Budapest megszállása után Hatvanban is megjelentek a hitleristák. A munkába induló hatvaniak csodálkozva látták, hogy a helybeli rendőrök nem revolverrel, hanem puskával felfegyverezve járőröz­nek az utcán. Mások terepszínűre festett kétéltű katonai személygépkocsikra lettek 335

Next

/
Oldalképek
Tartalom