Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)

jesen feltárt kérdése. Egyben növekvő nehézségeket magában rejtő probléma is, mivel a kutatások szempontjából egyre több nehézség merül fel. A kutató helyzete ugyanis az idő múlásával nem könnyebbé, hanem bonyolultabbá válik. Az egri Lengyel Tiszti Tábor levéltári iratanyagának egy jelentős (tehát a legfontosabb) része a háború alatt, vagy a háború után eltűnt, megsemmisült. Ma már nehezen lehet megállapítani, mi is történt az iratokkal, a kutató mindenesetre nem használhatja ezeket az elsődleges forrásokat. A Heves megyei Levéltárban megmaradt iratanyag, a helyi sajtó, a Hadtörténelmi Levéltárban, valamint az Országos Levéltárban és több megyei levéltári gyűjteményben levő egri vonatkozású iratanyag, a visszaemlékezések, továbbá lengyel kiadványok felhasználásával végig lehet kísérni az egri lengyelek élet- és munkaviszonyainak legfontosabb mozzanatait. A teljesség, mint cél sajnos ezúttal nem volt megvalósítható. A tanulmány megírásához felhasznált anyag nagyobbik része a szerző gyűjtéséből, valamint Kazimierz Blachowicz, a háború alatt Egerben internált hadnagy magángyűjteményéből származik. Az idők folyamán — és ez természetes — megritkult a szemtanúk és az egykori lengyel menekültek száma, így a „leletmentés", a háború alatti kiadványok, visszaemlékezések összegyűjtése is egyre körülményesebbé válik. Mindamellett egri vonatkozásban volt annyi, és olyan minőségű forrás, melynek segítségével az egri Lengyel Tiszti Tábor történetének egy-egy részlete feltárásra kerülhetett. Az érkezés A magyar sajtóban főként 1939 tavaszától megjelent Lengyelországgal kapcsolatos és a magyar —lengyel történelmi együttműködést előtérbe állító írások nyomán a magyar közvélemény figyelme fokozottan a lengyel társadalomra terelődött. Az országos lapok (Magyar Nemzet, Népszava stb.) mellett a vidéki lapokban is gyakran olvashatunk a lengyelekről. A világháború kitörése után főleg Varsó védelméről írtak az újságok. Az Eger c. napilap más újságokhoz hasonlóan (kivéve a jobboldaliakat) rokonszenvesen, baráti hangnemben fogalmazott cikkekben írt a Varsót bekerítő német csapatok és a lengyel védelmi egységek elkeseredett harcáról. Az egyik cikk szerint „. . . Varsó polgári lakossága serényen folytatja a torlaszok építését. Kiselejtezett villamosokból, vasúti sínekből és a bombázások folytán rombadőlt házak maradványaiból emelnek torlaszokat. "

5 A Népszava a Havas francia hírügynökségre hivatkozva közölte Walerian Czuma brigádtábornoknak, Varsó védelmi parancsnokának kiáltványát, miszerint a lengyel csapatok nem adják át Varsót.

6 A Magyar Nemzet katonai szemleírója, dr. Tombor Jenő ny. ezredes a lengyel hadsereg 1939. szeptember 20-a körüli harcáról a következőket írta: „A lengyel vitézségnek örök dicsősége marad ez a hősi küzdelem a nemzet becsületéért." Az Egerben ugyancsak lengyelbarát hangnemben íródott A megmaradt lengyel haderők utolsó nagy csatája с írásban Varsó heroikus harcát ismertették. „Vasárnap még teljes erővel folyt a lengyelországi hadjárat legvéresebb csatája, közel ezer négyzetkilométernyi területen, száz kilométeres arcvonalon. 6

. . ? A lengyel fővárost három oldalról körülövező külvárosok minden háza és minden útkereszteződése állássá változott: valóságos labirintussá, árkokkal, drótakadályokkal és géppuskafészkekkel."

7 Az Eger ugyanebben a számában Lipinski ezredesnek a Varsó II. rádióállomásról sugárzott drámai hangvételű üzenetéről olvashatunk: „Varsó II. rádióállomása vasárnap [szeptember 24. — L. L] reggel negyed nyolc órakor közölte Sosnkowski [vezérezredes — L. L] és Lipinski ezredes közös kiáltványát, melynek lényege az, hogy állásaikat [a lengyel katonák — L. L] az utolsó szuronyig tartják."

8 294