Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)

Közvélemény-formáló jellege miatt igen fontos szerepe volt a lengyel védelmi harcok fokozatos megszűnésével, Varsó kapitulációjával kapcsolatos cikkeknek is. Az Eger 1939 szeptember 29-i számában Hogyan adta meg magát Varsó? címmel jelent meg cikk. „Szerdán délután [szeptember 27-én — L. I.] 6 órakor szólalt meg utoljára az ostromlott Varsó rádióállomása: . . . Varsó védőinek hősiességét a történelem meg fogja őrizni [. . .] Víz nélkül, élelem nélkül, a legszükségesebb eszközöktől megfosztva, de erkölcsileg töretlenül adjuk fel Varsó védelmét. . . "

9 Az újságok nagy része napról napra figyelemmel kísérte a német—lengyel hadműveletek alakulását. A lapokban megjelent cikkek általában „mindkét fél" számára, német és lengyel viszonylatban egyaránt elfogadható hangon, „pártatlanul" próbálták bemutatni (értékelni) az eseményeket. A szeptemberi magyar sajtóban is jól tükröződött a magyar kormány sajátos álláspontja: hűséget mutatni a tengelyhatalmak, legfőképpen Németország iránt, ugyanakkor megértést és barátságot tanúsítani a harcoló Lengyelország irányában. A Magyar Nemzet az előbbieket nyíltan meg is fogalmazta. A magyar „. . . ember a tengelyhatalmak iránt érzett hűsége mellett sem tagadhatja meg testvéri együttérzését a vitéz lengyel nemzettel. . . "

10 A kormány ingadozó, tétovázó, Németország irányában a szövetségesi hűséget hangsúlyozó, a nyugati hatalmak (még meglevő) jóindulatát elveszteni nem akaró magatartása fogalmazódott meg a Miniszterelnökség Sajtóosztályának szeptember 25-én a napilapoknak kiadott bizalmas utasításában is. Ez hangsúlyozta, hogy a lapoknak törekedniük kell a tárgyilagosságra: „. . . a hírek eloszlása a sajtóban olyan legyen, hogy az angol és francia és lengyel hírek összessége a német hírek öszszességét ne haladja meg. . . "

n A sajtónak adott utasítást követően a lengyel hírek, a lengyelországi események, a Magyarországra menekült lengyelek tekintetében a sajtó tartózkodóbb lett. A lengyel témájú cikkek száma jelentős mértékben csökkent. A sajtó azonban — Lengyelországot illetően — lényegében megtette a kötelességét: felelevenítette az évszázados magyar—lengyel barátság számos részletét, ráirányította a figyelmet a Lengyelországot ért német agresszióra (bár ezt a szót a sajtó nem használta), a lengyel nép önfeláldozó harcára. Felkészítette a lakosság széles tömegeit a Magyarországra érkezett lengyel katonai és polgári menekültek szívélyes fogadására. A német csapatok gyors előretörése, a lengyelországi hadműveletek tragikus alakulása következtében 1939. szeptember 17-ét követően naponta több ezer lengyel katonai és polgári személy lépte át a magyar (és a román) határt.

12 A magyar kormány pozitív állásfoglalása megkönnyítette a magyar—lengyel határ átlépését.

13 A F elsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1939. szeptember 20-i számában említést tett arról is, hogy a polgári lakosság mellett kisebb katonai alakulatok is átlépték a közös magyar—lengyel határt.

14 Magyarországra érkezett többek között a lengyel hadsereg 3. hegyilövész dandára, a 4. utász ezred, a 2. és a 9. ulánus ezred, a 6. podhalei lövész ezred és a 9. sz. katonai körzet tábori kórháza, valamint a katonai Térképészeti Intézet.

15 (A térképészeket zömmel Egerben szállásolták el.) A magyarországi fogadtatást az egyik lengyel térképész a következőképpen elevenítette fel : „Szerpentineken haladtunk a Beszkidek lába felé, fehér, tiszta falvakon és városkákon át mentünk át és mindenütt, furcsamód, mint hősöket üdvözöltek bennünket. Az út mindkét oldalán tömegek köszöntöttek bennünket «Éljen Lengyelország» felkiáltással. "

16 A Magyarországra való menekülés természetességét akarták kidomborítani azzal, amikor több napilap hírt adott arról, hogy Romániába is tömegesen érkeztek menekültek. Az Eger szeptember 19-i számában megjelent írás szerint „Zalesczikiből végeláthatatlan sorokban menekülnek a lengyelek román területre. Ugyanez a helyzet a [lengyel — L. I.] román határ legtöbb részén. Vasárnap 295