Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)

megemlítették a hatvani Szmetena Józsefet). Kérték, hogy ne higgyenek a fasiszta propagandának, a szovjet katonák nem ellenségként, hanem felszabadítóként bánnak a magyarokkal. Intették a polgárokat, hogy rejtsék el értékeiket és az élelmiszert a német rablók elől. Végre a németek félve attól, hogy elvágják visszavonulásuk útját, rászánták magukat a város elhagyására. November 25-én reggel 6 órakor a cukorgyár igazgatói épületének pincéjéből elektromos gyújtással a levegőbe repítették a budapest — miskolci közút Zagyvát átszelő hídját. Két német tank Ohatvanban rekedt. Megpróbáltak a Zagyván átkelni, de a mederből nem tudtak kivergődni, így a legénység sorsára hagyta a két harckocsit. A németek Hatvantól mintegy másfél kilométerre rendezték be új védelmi rendszerüket. A szovjet hadsereg felderítő járőrei a hídrobbantás után nem sok idő elteltével átkeltek a folyón és a németeket üldözték a város határáig. A cukorgyárban lakó dolgozók és a szovjet műszaki katonák 7 órakor hozzáfogtak a szükséghíd építéséhez. November 25-én délelőtt érkeztek meg a szovjet csapatok első parancsnokai a városba. A Kossuth téren Fülöp István községi bíró, Papp Zoltán jegyző, Nyitrai Ferenc pap és Sípos János rendőrtiszthelyettes fogadták a szovjet hadsereg képviselőit szorongó érzésekkel. Szavaikat Szuha Andor kerékgyártómester tolmácsolta. A bevonulást német repülőtámadás zavarta. A felderítő repülőgépek bombát dobtak a kastély víztornyára, a gimnázium épületére. A német tüzérség is tüzet zúdított a városra, emlékeztetve, hogy a háborúnak még nincs vége. A november 11 —26-ig tartó támadás során tehát sok lakott helység felszabadult, közöttük Hatvan. A szovjet csapatok kelet felől, a főcsapás irányában elérték a Budapestre vezető utakat ; a jobbszárnyon pedig Miskolc keleti körzetét. A fő feladatot azonban egyelőre nem sikerült teljesíteni. Budapest felszabadulásáig még hosszú, sok áldozattal járó harcot kellett vívni. Hatvan népe számára azonban már most megnyílt az út az új élet megvalósítása felé. A Magyar Kommunista Párt hatvani szervezetének megalakulása 1944 decemberében A szovjet hadsereg hatvani parancsnokságának tisztjei nem sokkal a város felszabadítása után kapcsolatot kerestek azokkal, akik a Horthy-korszakban vagy még azelőtt, a tanácsköztársaság idején részt vettek a kommunista, szocialista mozgalomban. Ezek között volt például Kozsa József. Ö 1919-ben a hatvani vasutasok küldöttje volt a járási tanácsban, valamint a forradalmi törvényszék tagja. Fehér László pedig a vörösőrség hatvani parancsnoka. A szovjet tisztekkel történő megbeszélések után elhatározták a kommunista párt hatvani szervezetének megalakítását. 1944. december 22-én du. 3 órakor gyűltek össze a Horváth Mihály úti Iványi-féle házban.

46 A meghívottak előtt Kozsa József fejtette ki, miért szükséges a pártszervezet létrehozása. Javaslatára elhatározták, hogy belépnek a párt tagjainak sorába, megalakítják a pártszervezetet. Részletesen foglalkoztak az alakuló gyűlésen egy hetilap tervével. Megállapodtak abban, hogy Hatvani Közlöny lesz a címe. Az első szám megjelenési ideje: 1945. január 14. Az első szám vezércikke felhívás az olvasókhoz, amelyben tudatják a pártszervezet megalakulását, ismertetik célkitű357