Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)

kébe tartozó 64. hadsereg parancsnokaként nagy érdemeket szerzett a sztálingrádi győzelem kivívásában. 41 A gárdahadsereg magasabb egységei (1944. nov. 4-én) a 24., 25. 27. gárda­lövészhadtestek, a 7. román hadtest, a 2. és 4. gárda gépesített hadtest, a Plijev lovas gépesített csoport. 42 Ezek közül elsősorban a Zsdanov, V. J. altábornagy parancsnoksága alá tar­tozó 4. gárda gépesített hadtest és az Alehin, J. Sz. vezérőrnagy által vezetett 27. gárda lövészhadtest harcolt Hatvan felszabadításáért. (Zsdanov korábban részt vett Belgrád felszabadításában, amiért megkapta a „Jugoszlávia Népi Hőse" ki­tüntetést, 1945. május 1-én pedig ő volt a budapesti szovjet helyőrség parancs­noka.) Közreműködött még a Hatvant védő német fasiszta alakulatok kiűzéséért folytatott harcokban a 2. gárda gépesített hadtest (Szviridov, K. V. altábornagy) a 30. lövészhadtest (Lazko, G. Sz. vezérőrnagy) és feltehetően a Plijev lovas gépe­sített csoport. 43 Összesen 50 — 60 000 szovjet harcos, akiket 70 — 80 harckocsi támo­gatott. A Vörös Hadsereg katonái sorra szabadították fel a Hatvan közelében lévő városokat és falvakat: November 16-án Adács, Vámosgyörk, 17-én Boldog, Csány, Hort, 18-án Karácsond, Gyöngyös, Túra, 19-én Galgahévíz szabadul fel. November 16— 17-én a 4. gárda gépesített hadtest elérte Hatvan déli-délke­leti peremét, a 27. gárda lövészhadtest pedig déli-délnyugati irányból közelítette meg a várost. Észak felől pedig valószínűleg a Plijev csoport lovasai elfoglalták a nagygombosi uradalmat november 20-án. 44 Sumilov vezérezredes ekkor felmérve a helyzetet, belátta, hogy a 4. és 27. had­test erői nem lesznek elegendőek Hatvan bevételére. Úgy döntött tehát, hogy be­veti még a 2. gárda gépesített hadtestet és azt a 30. lövész hadtestet, amelyet eb­ben az időben bocsátottak rendelkezésére a 4. Ukrán Front állományából. Ezek segítségével három irányból átkaroló manőverrel kényszeríti a fasisztákat Hatvan feladására. November 19-én megkezdődött a község tüzérségi lövése és 23-án in­dult meg az általános támadás, amely közvetlen célja Hatvan elfoglalása volt. A harcok a város előterében folytak. A lakosságot a bombázások és a tüzérségi tűz veszélyeztette közvetlenül. A német tüzérség beszorult a városba és ezzel magára vonta a szovjet tüzérség válaszlövéseit. A szüntelen légitámadások és a tüzérségi párbaj miatt a felszabadulást megelőző napokban a lakosság a pincékben, óvóhe­lyeken keresett menedéket, nappal csak lopva merészkedtek ki, az utcák elnépte­lenedtek. November 14. óta nem működött a távirda, a posta és a vasútforgalom is szünetelt. A nagyhangú fogadkozások ellenére a szovjet tüzérség módszeres tűzcsapásai­nak, a szovjet repülőgépek folyamatos bombázásának hatására és a bekerítés ve­szélye miatt a német parancsnokság kénytelen volt tudomásul venni, hogy csak a visszavonulás mentheti meg a városvédőit a pusztulástól vagy a fogságba eséstől. Mielőtt erre sort kerítettek volna, betetőzték a pusztítást: Különleges oszta­gaik felrobbantották a vasút műszaki berendezéseit, a Budapest — Miskolc vasútvo­nal Zagyván átvezető hídját, a postahivatal távirda- és telefonközpontja műszaki berendezéseit. Még arra is volt gondjuk, hogy a vasúti sínek alatt lévő talpfákat szétszagassák hatalmas, erre a célra készített ekével, amelyet mozdony után akasz­tottak. A közlekedési műtárgyak közül egyedül a közút vasúti felüljáró hídjának felrobbantására nem került sor máig is ismeretlen okból. 45 A szovjet katonák a város megközelítése után hatalmas erejíí hangszórókon éjszakánként felhívásokat közöltek a lakosság és a magyar katonák számára. Tu­datták, hogy soraik között már ott vannak az átállt magyar katonák (név szerint 356

Next

/
Oldalképek
Tartalom