Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)

rancsnok várakozásának. Az okokat kutatva megállapították, hogy az ellenség felfedte az előkészületeket, így módja volt hatásos ellenintézkedéseket foganatosítani. Lassította a támadást a lőszerhiány és általában az utánpótlás elégtelensége. A szűnni nem akaró esők feláztatták az utakat. Kívánni valót hagyott maga után a szervezés és a felderítés. A négy hónapon át szüntelenül támadó csapatok kimerültek.

38 A kialakult helyzet végül is megértette a szovjet legfelsőbb főparancsnoksággal, hogy a 2. Ukrán Front meglévő erői nem elegendők Budapest elfoglalásához, ezért november 14-én a front megerősítésére 200 harckocsit és 40 ezer embert bocsátott Malinovszkij rendelkezésére. A frontparancsnok az erők és eszközök mennyiségének megnövekedése után a támadás meggyorsításával tervezte az ellenség budapesti csoportosításának északnyugatról történő átkarolását elérni. Ennek érdekében azt tervezte, hogy seregtestei november 19-re jussanak el a Balassagyarmat — Pásztó — Kisterenye — Pétervására—Miskolc vonalig. A 2. Ukrán Front hadseregei tehát folytatták a támadást. November 16-án a főcsapás iránya Gyöngyös, amelynek elfoglalása után Sumilov tábornok 7. gárdahadseregének főerői a Hatvan —Aszód terepszakasz elfoglalásáért indultak harcba. A németek Hatvant feltétlenül meg akarták tartani birtokukban. Rendkívül fontosnak ítélték, hogy a budapesti —miskolci vasútvonal és közút csomópontját megtartsák. A modern háborúban óriási előnyt jelent a közlekedési csomópontok birtoklása. Ezen általános ok mellett közrejátszott még az is, hogy Hatvan egyik fontos pillére volt a németek által Budapest védelmére kiépített ún. Karola-állásnak. A „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága a debreceni hadművelet után kezdte meg kiépíteni Budapest védelmi rendszerét. Ennek egyik része volt az Attila vonal, amely a főváros pesti félkörében volt kiépítve, másik a Margit-vonal és a Karola-állás, amelyet a Zempléni hegység, a Bükk és a Mátra déli lejtőjén építettek ki. A Karola-állás Hatvantól csatlakozott Aszódon, Pécelen keresztül az Attila-vonalhoz. Hatvannál találkozott a VI. és VIII. német hadsereg védelmi vonala. Hatvan elfoglalása a szovjet hadsereg által azt eredményezte volna, hogy megszakad az összeköttetés egyrészt a Karola-állás és az Attila-vonal között, másrészt a VI. és VIII. német hadsereg között. Érthető, hogy a német hadvezetés Hatvan birtoklása érdekében viszonylag nagy erőket vont össze. A térséget az LVII. hadtest alakulatai védték, amelynek keretébe tartozott a XXIII. páncélos hadosztály, a IV. és XVIII. SS páncélgránátos hadosztály, a XLVI. gyaloghadosztály és november elején ide érkezett a 375. német gyaloghadosztály is. Az emberek számát 35— 40 000-re, a német harckocsikét pedig 70 — 80-ra lehet becsülni.

39 A németek hathatós előkészületeket tettek a város védelmi rendszerének kiépítésére. A polgári lakosságot is kirendelték védőárkok ásására. A védőrendszer a várost félkör alakban vette körül. Az árokrendszert aknamezők létesítésével erősítették meg. Jelentős volt a védelmet szolgáló tüzérségi erő, amelyet harckocsik egészítettek ki. A németek és a nyilasok, noha fennen hangoztatták, hogy a várost feltétlenül megvédik, a védelmi intézkedésekkel egyidőben hozzákezdtek a város kiürítésének előkészítéséhez.

40 Hatvan felszabadításáért, mint azt már korábban említettük, a 2. Ukrán Front 7. gárdahadseregériek alakulatai küzdöttek Sumilov, M. Sz. vezérezredes parancsnoksága alatt. Sumilov nagy tudású, nagy tekintélyű parancsnok volt, aki kiérdemelte a „Szovjetunió hőse" kitüntetést, korábban a Sztálingrádi Front kötelé23* 355