Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)

áram. A kerítés mentén 50 méterenként magasított őrhelyek voltak, azokon vérebek társaságában az őrök, akiket agyonlövés terhe mellett tilos volt megszólítani. Az SS-katonák a kínzásokat itt sem hagyták abba, sőt egyre változatosabb módszerekkel folytatták. A kínzások következtében számosan megőrültek, mint például egy nagyon szép orvosfeleség, mások öngyilkosságot követtek el, rávetve magukat az árammal teli drótkerítésre. Rabszolgamunkán Közben a német hadsereg újabb és újabb vereséget szenvedett. A bombázások hatalmas károkat okoztak a hadiiparban, a közlekedésben. Hitlerek azonban nem akarták beismerni a háború elvesztését. Újabb és újabb korosztályokat állítottak fegyverbe. Behívták a gyárak munkásait is. A termelést azonban nem akarták csökkenteni, sőt igyekeztek fokozni. Szükség volt tehát a deportáltak munkaerejére is. A munkára kiválogatott foglyok örültek, hogy megszabadultak az auschwitzi pokolból. A munkahelyen sem volt könnyű, de legalább egyelőre elkerülték a megsemmisítést. Az egyik munkára kijelölt csapatot Parschnitzba vitték. Innen jártak át a 7 kilométernyire fekvő Traufenau nevű gyárvároskába. Reggel, miután megették az ételnek csúfolt löttyöt, még sötétben indultak gyalog a gyárba. Este is sötét volt már, amikor visszaérkeztek, és csak akkor kaptak ismét enni. Egész nap éhen dolgoztak. A háború vége felé egyre több németben szólalt meg a lelkiismeret. Ez egyeseknél abban nyilvánult meg, hogy ennivalót juttattak a deportáltaknak, míg mások — a bosszútól rettegve — öngyilkosok lettek. Végre 1945 májusának első napjaiban megérkeztek a szabadító szovjet tankok. Hogy mit éreztek a deportáltak, annak leírására talán hiába is próbálkozna akárki. Aki átélte azt az egy évet az ördögöket is megszégyenítő gonosztevők hatalmában, az soha nem fogja elfelejteni a szenvedéseket. De emlékezni is kell, és emlékeztetni minden becsületes embert, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg hasonló szörnyűségek.

13 A fasiszta időkben Hatvanból az izraelita hitközösség 453 tagját hurcolták el, akik közül mindössze 56-an tértek vissza. A deportálás alatt tragikusan elpusztult 397 mártír emlékét 1947-ben egy márványtáblán örökítette meg a hitközség.

34 A szeptemberi nagy bombatámadás A német megszállás súlyos következményeinek egyike volt az, hogy április 2-tól kezdve megkezdődtek az angol —amerikai légierő bombatámadásai az ország ipara, mezőgazdasága és közlekedésének megbénítása, valamint a lakosság erkölcsi megtörése érdekében. 1944. március 19. előtt csak elvétve volt légitámadás, mert egyrészt Magyarországtól addig messzebb voltak a légitámaszpontok, másrészt a Kállay-kormány hintapolitikája némi remény nyújtott arra, hogy az ország szembefordul Hitlerrel. A megszállás után azonban a kímélet korábbi szempontjai nem álltak fenn.

15 A németek saját városaiknak sem tudtak hatásos védelmet biztosítani az angol—amerikai bombázókellen. Még kevesebb lehetőség volt Magyarország megvédésére. Sem elegendő vadászrepülő, sem légvédelmi tüzérség nem állott rendelkezésre. 341