Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)
A magyar hatóságok jobb híján a légoltalom megszervezésével igyekeztek mérsékelni a lakosság rettegését a légitámadásoktól. Felállították Hatvanban is a légoltalmi parancsnokságot, figyelőszolgálatot szerveztek a községháza tornyában és a Strázsahegyen. Szirénákat és egyéb riasztóberendezéseket helyeztek el kellő sűrűségben. A házak padlásain vödröt, víztároló edényeket, tűzoltó homokot, tűzcsapó eszközöket kellett tárolni a gyújtóhasábok okozta tüzek eloltására. A pincéket óvóhelynek kellett berendezni, akinek nem volt pincéje, annak szükségóvóhelyet kellett ásnia a kertjében. Éjszaka el kellett sötétíteni, utcánként, háztömbönként éjszakai ügyeletet kellett tartani, hogy légitámadás esetén legyen aki felriassza az alvókat. Az antifasiszta koalició légi fölénye azonban egyre jobban kidomborodott. Egyre gyakrabban hangzott el a magyar rádióban közlés a várható és bekövetkező légitámadásokról. Egyre gyakrabban szólaltak meg a lakosságot riasztó szirénák. Az ellenséges repülőgépek pedig már nemcsak éjszaka, hanem fényes nappal is berepültek az országba. A lakosság lélegzetét visszafojtva figyelte a levegőben ezüstösen csillogó repülőgép-kötelékeket, amint félelmetes zúgással zárt rendben kondenzcsíkokat húzva repültek többnyire zavartalanul céljaik felé. Ütközben sztaniollemez csíkokat szórtak a rádióhullámok zavarása érdekében és röpcédulákat, amelyek ellenállásra buzdító felhívásokat tartalmaztak, vagy fenyegetést: „Kis paraszt, nagy paraszt! Az idén nem aratsz." 1944 tavaszától városunk lakosságának mindennapos látványa volt az északi irányban repülő négymotoros légierők megjelenése, amelyek rendszerint bombázás nélkül hagyták el Hatvan légterét. A légiriadók annyira megszokottá váltak, hogy az óvóhelyekre sem mentek le az emberek. Ezért a nemtörődömségért súlyos árat fizetett a polgári lakosság szeptember 20-án, amikor romhalmazzá bombázták a város területének jelentős részét. 16 A négymotoros amerikai repülőgépek 12 óra 45 perckor északi irányból érkeztek a város fölé. Itt leereszkedtek 4 — 500 méter magasságba és szőnyegbombázás keretében zúdították bombaterhüket a védtelen városra. Sem a német katonai parancsnokság, sem a magyar honvédség nem gondoskodott aktív légvédelemről. Sem vadászrepülők, sem légvédelmi tüzérség nem akadályozta a támadókat céljaik megvalósításában. A támadás elsősorban a pályaudvar ellen irányult, de nem kerülték el a pusztulást a környékbeli polgári lakóházak sem. A robbanóbombák romboló hatását kiegészítették a gyújtóbombák ezrei. A támadás igen sok emberáldozatot követelt a szolgálatukat teljesítő vasutasok köréből. Sokkal többen haltak meg azonban az utasok közül, ugyanis közvetlenül a támadás bekövetkezése előtt érkezett be az állomásra egy személyvonat utasokkal zsúfolásig telve. Az embereknek alig maradt idejük a vonat elhagyására, így messzire nem mehettek, hanem az állomás közvetlen szomszédságában lévő két hevenyészett óvóhelyre menekültek, illetve az óvóárokba. Mindkét óvóhely telitalálatot kapott, a futóárokban lévőket pedig a légnyomás pusztította el. Az áldozatok számát pontosan megállapítani nem lehetett, hiszen számosan voltak olyanok, akiket darabokra szaggattak a bombák. Egyes becslések szerint mintegy hat-hétszázan pusztultak el, mások szerint a halottak száma elérte a hatezret, de sok volt a sebesültek száma is. 17 A hatvani anyakönyvi hivatal halotti anyakönyvébe 165 halott nevét jegyezték be. Az áldozatok száma ennél természetesen sokkal több volt. Súlyos károk keletkeztek a pályaudvaron. Eltűntek a föld színéről az állomás épületei, a levegőbe repült számos mozdony, vasúti kocsi. A bombák felszaggat342
