Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)
nyosfokú közömbösséggel fogadta a zsidóellenes intézkedéseket, de egyre növekekedett azoknak a száma, akik rokonszenvüket nyilvánították, sőt valamilyen formában segítséget nyújtottak a fasiszta fajelmélet áldozatainak. 7 Az üldözöttek segítése Annak felderítése, hogy kik voltak az üldözött zsidók segítői, milyen formában és milyen mértékben nyújtottak segítséget, további kutatást igényel. Addig is amíg sor kerülhet erre, hadd álljon itt néhány példa. Papp László ma nyugdíjas vasúti hordár. A német megszállás után úgy segített az üldözött zsidóknak, hogy élelmiszercsomagot vitt a munkaszolgálatos férfiaknak a feleségek megbízásából, vagy a pesti rokonoknak Hatvanból. Visszaemlékezik arra is, hogy amikor megszervezték a cukorgyári gyűjtőtábort, az SS katonák Zöldy Márton parancsnokságával hajtóvadászatot rendeztek a hatvani pályaudvaron a legálisan vagy illegálisan utazó zsidók után. (Előfordult, hogy engedékeny parancsnokok szabadságot adtak a munkaszolgálatosoknak.) Eőleg ezekre vadásztak az SS-ek. Igazoltatták az állomásra beérkező vonatok utasait. Ha köztük zsidót találtak, leráncigálták a vonatról, agyba-főbe verek, majd bevitték őket a gyűjtőtáborba. Nem mindegyikük adta meg magát a sorsának, voltak akik leugráltak a vonatról és menedéket kerestek. Ezek közül néhányan Papp Lászlótól kértek segítséget és nem hiába. Elrejtette őket a hordár szobában, majd az SS-ek elvonulása után segített nekik, hogy továbbutazhassanak. 8 Juhász József, az illegális kommunista párt tagja így idézi fel a zsidók üldözésének időszakát : „1944. március 19. után nemcsak miránk következtek nehéz idők, hanem az egész országra, de különösen a zsidóságra. Kleinman Béla cipész szaktársam nemcsak magáért, hanem a feleségéért és két gyermekéért, Béláért és Pannikáért is aggódott. Megkért, hogy amíg veszélyben az életük, a felesége és a két gyerek hadd húzzák meg magukat nálunk Hatvanban. Szívesen eleget tettem a kérésnek. A két gyerek és az anyjuk a Táltos utcai lakásunkban talált menedéket egészen a felszabadulást megelőző napokig. Ekkor a nyilasok is érdeklődni kezdtek a pesti vendégek iránt, meg magam is nap mint nap vártam a letartóztatásomat, ezért jobbnak láttuk, ha elköltöznek biztonságosabb helyre. A bátyáméknál sikerült helyet biztosítani számukra, ahol meg is érték szerencsésen a felszabadulást. 9 Egy magát megnevezni nem akaró egykori köztisztviselő így emlékezik: „Nem sokkal a német megszállás után felkeresett volt iskolatársam, egy szegény szabómester fia. Elmondta, hogy Pesten a New-York kávéházban pincér. Könyörgött, hogy adjak neki valamilyen igazolást. A kávéházban nem érzi magát biztonságban, hiába szolgálja ki nap mint nap a német katonatiszteket. Attól fél, hogy valamelyik pincértársa elárulja és akkor őt kivégzik, mint bujkáló zsidót. Könyörgése nem maradt hatástalan. Elkértem tőle a nála levő fényképét és a hátuljára ráírtam: „A túloldalon ábrázolt személy Frommer Jenő katolikus hatvani lakos". Elláttam keltezéssel, aláírással és bélyegzővel. A felszabadulás után találkoztam vele Pesten. A nyakamba borult, és hálálkodva mondta, hogy az én igazolásomnak köszönheti életben maradását. 10 338
