Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)

A gettóba zárás 1944. május 5-én megjelenik a gettórendelet, amely kimondja, hogy a hatvani zsidóknak is elkülönített városrészekbe, gettókba kell költözni. Először két területet jelöltek ki erre: az egykori palagyárat a Csányi úton és az ún. Lili-telepet, a Csaba utcát és környékét. A hatvani zsidók is, — mint az ország más városaiban — tiltakozás, ellenállás nélkül fogták a csomagjaikat és beköltöztek a gettóba. Ezzel kezdetét vette pokoljárásuk, amelynek során 453-an meghaltak, visszatérni pedig mindössze 56-an tudtak. Kezdetben a gettóban — a későbbiekhez képest — elviselhető volt a helyzet. Családonként főzhettek a hazulról hozott élelmiszerből, volt lehetőség tisztálkodásra is. Az őrséget a helybeli csendőrök és rendőrök adták, akik között sok ismerős akadt, általában enyhébb volt a bánásmód. Tíz-tizenkét nap múlva azonban elrendelték, hogy legfeljebb 30 kg-os csomagokkal álljanak sorba, majd útnak indították őket a cukorgyári gyűjtőtáborba. A cukorgyári gyűjtőtáborban A zsidók elszállítását a németországi haláltáborokba egy német SS osztag felügyelete alatt végezték el, amelynek parancsnoka a hírhedt újvidéki tömeggyilkos, a jászberényi születésíí Zöldy Márton volt.

10a Az SS parancsnokságot a főtéren levő kastélyban rendezték be. Az SS osztag jelenlétéről mindenki tudomást szerezhetett, mert a kastély erkélyén kifüggesztettek egy két méter széles, az emeletről a földig érő fekete színű drapériát, amelynek közepén egy méter nagyságú ezüst színű SS jelvény csillogott. A látvány félelmetes volt mindenkinek, pedig elsősorban a zsidóknak volt okuk a félelemre.

11 A cukorgyár területén volt néhány régi üres fabarakk, amelynek föld volt a padlója. Nem volt ezekben semmi berendezés, még szalma sem. Ezekben szállásolták először a hatvani zsidókat és nem sokkal később az aszódiakat, gyöngyösieket, gödöllőieket, pásztóiakat, egyszóval mindazokat akiket Hatvan környékéről deportáltak: 1121 személyt.

12 Különösen megrendítő látványt nyújtottak a gyöngyösi tébolyda betegei, akiket ugyancsak begyűjtöttek a gettóba. Ezek a szerencsétlenek csontig le voltak soványodva és letargikusan viselték sorsukat. A gyári gyűjtőtáborban már nem lehetett családonként főzni. Közös konyhát állítottak fel, amelyeken még mindig a hazulról hozott élelmiszerből főztek. Az első napokban pénzük még volt a táborlakóknak, de vásárolni már élelmiszert sem tudtak. A fasiszták kegyetlenségéről már korábban is voltak elképzeléseik. Rádióból, újságokból értesültek, mi lett a németországi, csehszlovákiai, lengyelországi zsidók sorsa. Elmondták a szolgálatból hazatérő hatvani vasutasok is, hogy láttak egy szlovákiai folyócskát, amely tele volt a német fasiszták által meggyilkolt zsidók hulláival. Korábban azonban abban bíztak a magyar zsidók, hogy mivel Magyarország nem legyőzött ország, itt nem tehetik meg a németek azt, amit a meghódított országokban. Remélték, hogy Horthy, akinek köztudottan jó kapcsolata volt Weiss Manfrédokkal és más nagytőkés zsidó családdal, nem engedi meg a magyar zsidók kiirtását. Most látniuk kellett, hogy csalódtak. Horthy talán közreműködött a nagytőkés zsidó családok külföldre menekítésében, de a kisujját sem mozdította a zsidó kisemberekért. 22* 339