Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)

szerint — biztosíthatták volna. De a jezsuitáknak még arra sem futotta, hogy a birtokaikhoz tartozó falusi plébániákat betöltsék, oly nagy volt a paphiány.

215 Amikor 1582-ben újra megszervezték a nagyszombati jezsuita kollégiumot {15 évi kényszerszünet után), a széplaki apátsági falubirtokokat ismét megkapták a királytól; ekkor évi 600 tallér jövedelmet biztosítottak.

216 Papokat azonban most sem küldtek, hogy saját falvaik népét lelki gondozásban részesítsék. Sőt, megtagadva Nogarola kérelmét, Kassára sem szerveztek missziót. — A jezsuitáknak ez a tartózkodó magatartása Felső-Magyarország körzetében nehezen érthető. Igaz ugyan, hogy az 1560-as évek óta a reformáció helyzete itt megszilárdult; a politikai háttér viszont Róma szempontjából összehasonlíthatatlanul kedvezőbb lett. A jezsuiták megjelenése az egri egyháztartományban és Egerben az 1580-as években csupán spontán folyamatként jelentkezett. Mivel ez a téma egészen felkutatlan, ezért most csak egy példával szolgálunk. Undó Márton személyéről van szó. A Leleszivel egyidős jezsuita páter a Kassa melletti Sácán született, s ő is Nagyszombatban lépett a rendbe, de csak 1565-ben. Tanulmányait is valamivel későbben, Rómában fejezte be. Képzett és erős testű ember volt; a filozófia, teológia, matematika doktora. Olvasott és írt görögül, latinul, héberül, olaszul, lengyelül, szlovákul, németül és magyarul. Undót rendje 1580. jún. 21-én küldte Bécsből Erdélybe. Oyulafehérvárott Leleszivel és más rendtársakkal ellentétbe kerül. Leleszi úgy nyilatkozott róla, hogy szállásukból bordélyházat csinált. Undót ezért 1585-ben a lengyelországi Vilniusba küldik, hogy az egyetemen matematikát tanítson. Nem akarják a rendből elbocsátani. Erre azonban 1587-ben mégis sor került. Nogarola kegyeibe ajánlják Undót, akinek a szülei Kassa mellett élnek és anyagi segítségre szorulnak. Ezzel mintegy Nogarola sürgető kérelmét is (katolikus pap küldésére) némiképp teljesítettnek könyvelték el.

217 így lett 1587-ben Undó Márton patai főesperes.

218 Az egri káptalan az 1580-as években, annak hatására, hogy az uralkodó körökben a katolicizmus iránt nemcsak megértés, hanem kifejezett támogatás volt észlelhető, a jogbiztosítási ügyeikben a korábbiaknál élesebben tiltakozik, egyszerre ostromolva a Szepesi Kamarát és Bécsben az Udvart. Érdemes lenne külön tanulmányban évről évre követni, hogy Bécs, ill. Prága reagálása fokról fokra miként erősödött. Az 1590-es évek eseményeinél ezt egy példával majd érzékeltetjük. Mivel Mathissy nagyprépost (és csanádi püspök) Egertől távol élt, a káptalan ügyeit a lektor és vikárius Szegedy Pál vezette. Igen jól képviselte káptalanját, az 1580. évi protestáns templomfoglalástól kezdve. Az események után pár nappal Jászon volt már, hogy ünnepélyes tiltakozást jelentsen be. Szegedynek a fő gondja a kanonokok megélhetésének a biztosítása volt. Elérte, hogy már 1584-ben Ungnád második beiktatásánál a kapitányi instrukcióban részletesebben jelöljék meg a kanonoki jövedelmeket; ugyanígy történt 1588-ban Rákóczi Zsigmond beiktatásánál is.

219 — A káptalan annyira megszokta vikáriusát és az önállóságát, hogy zavart keltett az új nagyprépost, Bejczy Benedek 1586. évi kinevezése után az a bejelentés, hogy leköltözik Egerbe. Persze ez leginkább a vár provizorát sújtotta, mivel a nagypréposti jövedelmek üresedéskor (tehát 1583 — 86 között is) a várat illették.

220 A káptalan eredményes harcai a vár pro vízórával és a Szepesi Kincstárra], s nem a kálvinista nemesség vagy a város közösségével szemben folytak. A káptalan helyzetének erősödése a reformáció egri hadállásain semmit nem változtatott. Vonatkozik ez különösen Kolonich várnagyságának és Paksy egri tartózkodásának az idejére, 1584-ig. 1584 — 87 között, Ungnád második kapitányságának az időszaka az egri reformációnak már több szempontból nem kedvezett. Nemcsak a katolikus restauráció általános erősödése (az ország területén) fenyegette az egri 128