Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában III.
gazdasági bázison felépült hitvilági elképzelések természetszerűleg hasonlók, jelentkezésük autochton, nem feltétlenül szükséges más nép befolyására gondolni". Kovrig Ilona a zsugorított temetkezések kérdésével is behatóan foglalkozott. Úgy látta, hogy az avarkori főemberek ós a velük egy temetőben feltárt, zsugorított helyzetben eltemetettek között nem mutatható ki olyan összefüggés, hogy ez utóbbiak az urak szolgái lettek volna. Szerinte az erős mértékű zsugorítás összekötözésre enged következtetni és büntetés vagy a halottól való félelem következménye. Az enyhe mértékben kuporított fekvés gondatlanságból történt ; így merevedett meg a halott és így is temették el. Ez a sajátos nemtörődömség összefüggésbe hozható a csekély sírmélységgel és a leletszegénységgel. A figyelmetlenség körébe sorolható a túl kicsire sikerült gödör, s ez olykor közvetlen oka lehet a rendellenes testhelyzeteknek 100 . Szőke Béla már korábban gondolt arra, hogy a háton fekvő és felhúzott, térdben behajlított csontvázak látványa a X —XI. századi temetőkben azon egyszerű okkal magyarázható, hogy túl rövidre sikerült a sírgödör. Szőke a nyújtott lábakkal történt oldalra fektetést a korábbi zsugorítás enyhült formájának tekintette 101 . Az avarkori és az Árpád-kori zsugorítva fektetés kérdése a magyar kutatókon kívül még leginkább a csehszlovákiai szakembereket foglalkoztatta. Már a II. Világháború előtt tanulmányozta a problémát L. Niederle, az indítékokat keresve betegségre és a halottól való félelemre egyaránt gondolt 102 . I. Borkovsky szerint már életükben is féltek a zsugorítva eltemetettektől 103 . V. Hruby szerint a zsugorított temetkezési formáknak különösebb jelentőséget nem szabad tulajdonítani a nagymorvakori temetőkben; ezek Staré Mesto-ban a legkésőbbi temetkezésekhez tartoznak és a temető szélein kerültek napvilágra 104 . Z. Cilinská e temetkezésimód definitív magyarázatát nem tartja lehetségesnek. De rámutatva a leletszegénységre, a csekély sírmélységre, mint közös jegyekre, szerinte ezek a sírok mégis azt a benyomást keltik, hogy a közösségből kivetettekről van szó, s ezt az alsóbbrendű társadalmi helyzetet a régiek babonás hitvilágukban a haláluk után is fenn akarták tartani 105 . Érdekes, hogy Cilinskának az előbbi megállapítása hasonló ahhoz, ahogy az Árpád-kori temetők oldalt fekvő zsugorított temetkezéseit Dienes István interpretálja. Dienes úgy sejti, hogy ezek szolgák, házi rabszolgák lehettek 106 . Dienes felfogásával egyező volt a szerző véleménye is, másfél évtizeddel ezelőtt 107 . A leletszegénység, csekély sírmélység és a temetőszéleken való előfordulás jellemezheti általában ezeket a sírokat, s ezek a lényegi vonások együttesen a társadalom peremén élőknek kijáró végtisztesség, temetkezési forma sajátosságát tükrözhetik. Hozzátehetjük, hogy e kuporítottan eltemetettek feltárásakor alig tudtunk szabadulni bizonyos társképzetektől: vajon az ura előtt tédreboruló rabszolga látványa nem hasonlatos-e a kuporodott helyzetben — igaz, oldalán fekve — talált ember földi maradványához ? A felfogások sokszínűek. Talán azért is nehéz tisztán látni, mivel a kevés előfordulás körülményei a legtöbb esetben alig ismertek. Szinte ritkaságszámba megy, ha a szóban forgó rendellenes temetkezés környékén ismertek például a domborzati viszonyok vagy a talaj minősége. Ásatási megfigyeléseink alapján ezért csak — a kevés esetszám miatt — munkahipotézis szintjén vetjük fel, hogy olykor nem azért kerültek-e a déli végekre, mivel ott volt a legalacsonyabb a domborzat, s legközelebb a mocsár? Máskor nem azért kerültek-e az ÉK—ÉNY-i szélre, mert a hegyoldalon ott kezdődött a sziklás terület? — Talán még rosszabbul állunk a legfontosabbal, akikről beszélünk, azok csontmaradványával. Igazán szerencse, ha nemét és életkorát ismerhetjük. De csak ennyiből áll az ember, s többet nem tud67 5*