Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Mihály Péter: A Heves megyei kaptárkövek topográfiája

Törökasztal tehát csak akkor tekinthető kaptárkőnek, ha a csúcs felületébe befaragott lyukak és csatornák egyidejű kísérő jelenségei a kaptárköveknek. Ezen kapcsolat azonban jelenleg még nem bizonyítható. A kaptár fülkéket készítő és használó etnikum kérdése A Heves megyei kaptárkövek Noszvaj és Sirok község között találhatók. A gyöngyössolymosi lelőhely a fentiekhez viszonyítva elszigeteltnek tűnik. Innen a Pest megyei kaptárkövek vonaláig nem találunk lelőhelyet. A kaptárkövek sziklaanyagát Heves megyében a jól faragható riolittufa képezi. Egy esetben — Gyöngyössólymos — keményebb andezittufába vésték a fülkéket. A Pest megyei kaptárkövek kőzetanyaga viszont mészkő, és csak egy-egy esetben riolittufa illetve dolomit.

91 A más kőzetanyag tehát nem befolyásolta a kaptárfülkék faragását, ezért,nem lehet csak a riolittufás vidékek sajátosságainak tekinteni a kaptárköveket. Saád A. szerint a Heves és Borsod megyei fülkék készítői faraghatták a barlanglakásokat, pincéket és más, gazdasági rendeltetésű helyiségeket is. Tehát ezen készítményeket egy etnikum alkotásainak tekintette. A fülkében való méhészetet a kabarokkal hozta összefüggésbe, de ezt még nem tartotta bizonyítottnak.

92 Kovács B. szintén a kabar népesség utódainak tevékenységét látta a kaptárkövekben.

93 A Pest megyei fülkék készítőinek etnikai meghatározásáról egyik kutató .sem tett említést. A sziklába vágott barlanglakásokat, vagy gazdasági rendeltetésű helyiségeket szintén nem lehet csak a kaptárköves vidékek sajátosságainak mondani. Ilyenek Magyarországon, a hegyvidékek környezetében másutt is előfordulnak, de kaptárkövek nélkül. A kaptárkövek közvetlen előterében végzett ásatások leletanyaga (kerámia) alapján a fülkék használati idejét a XI—XV. század közé lehet datálni. A külföldi mai és méhészettörténeti analógiák szerint a fülkék rendeltetése a sziklaméhészettel hozható kapcsolatba. Bár az analógiákban szereplő fülkék formában és méretben mások mint a magyarországiak, de a gyakorlati méhészeti követelményeknek a kaptárfülkék is megfelelnek.

94 A kaptárfülkékben végzett méhészetre nálunk csak a népi hagyományok emlékeztetnek. Pest megyében, a lelőhelyek környékén levő falvak lakói nem ismernek kaptárkő hagyományt. Ennek okát a lakosság erős etnikai keveredésében, sőt kicserélődésében (pl. Pomáz, Budakeszi) látom. Heves és Borsod megyében viszont megőrződtek a hagyományok, mert a kaptárköves vidékek lakossága etnikailag nem sokat változott. A hagyományok elterjedésében a megyehatárok nem tekinthetők választóvonalnak. A hagyományok a következők: 1. „Szent István korában volt egy nagy forradalom, amikor az elesett kapitányok holttestét elégették és a hamvakat (csontokat) a fülkékbe tették." Ezt a hagyományt Demjénben, az egri Cakó-tanyán és a Borsod megyei Cserépváralján jegyeztük fel, tehát egymástól távol eső településeken. Ebből arra lehet következtetni, hogy a hagyomány általánosan ismert lehetett egykor. 2. A méhészeti hagyománynak több változata is van. Ismeretük jobban él a lakosság körében. a) „A török időkben a fülkékben méhészkedtek." b) „A törökök méhészkedtek a fülkékben." c) „A törökök vagy a magyarok méhészkedtek a fülkékben." d) „A fülkék még a török időkből valók." e) „A török időkben a fülkéknél látták el a lakosságot élelemmel. " 3. A kaptárkövek más elnevezései, általában a kaptárkő szó ismerete nélkül: 263