Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Mihály Péter: A Heves megyei kaptárkövek topográfiája

hegyes kövek (Demjén), vakablakos kövek vagy vakablak fülkék (Egerszalók), Ördögtorony (Cserépfalu, Cserépváralja), Ördög-szikla (Abaújszántó). 4. A kaptárkő néven kívül ismert még a köpüskő elnevezés is. A 2/a-c változatokból látszik, hogy a fülkék rendeltetéséből következik a kaptárkő szó. Tehát nem a kúpos sziklaformákat hasonlították a méhkas alakhoz. Ez azért lényeges, mert Erdős K. tanulmányában a kúpos alakzatú sziklákat mind kaptárkőnek tekintette, még a fülke nélkülieket is.

95 A lelőhelytérképen fekete háromszöggel vannak jelölve azok a kúpokkal tagolt riolittufa vonulatok, amelyeken nincsen fülke (1. kép). Az 1. és 2. hagyomány valamint a kaptárkövek más elnevezései között éles ellentét van. Az 1. hagyomány ugyan utal az ásatásokból előkerült legrégibb kerámiatöredék (XI. sz.) korára, de a temetkezési vonatkozású részt már kizártnak tekinthetjük Korek J. és Saád A. kutatásai alapján.

96 Valószínű, hogy Bartalos Gy. is hallotta ezt a hagyományt, de urnatemetkezési feltevését más adatokra alapozta. A 2/a-e változatokból az is kiderül, hogy elmondóik nem tudják pontosan meghatározni a méhészkedő etnikumot. Mivel a méhészet — itt sziklaméhészet — egy igen fontos gazdasági tevékenység volt a középkorban, szokatlannak tartom ennek megszűnését. A négy évszázadig feltételezett használat nem indokolja meg ezt, viszont furcsának tűnik az, hogy a három megye területén kívül máshol miért nem terjedt el. A középkori és későbbi adatok csak a kasos méhészetet említik, a fülkékről nem maradt semmi feljegyzés. Véleményem szerint ha a fülkékben csak jóval később szűnik meg a méhészkedés, akkor a hagyományok tartalmilag pontosabbak lennének mind a rendeltetés, mind az etnikum kérdésében. A fenti megfigyelések azt valószínűsítik, hogy a fülkékben való méhészetet nem a kaptárköves vidékek lakosságának ősei gyakorolták. Az 1972 —73-ban Bulgáriában felkutatott — a magyarországiakkal azonos — kaptárkő analógiák (Provadiai-plató : Róják és Madara község) kaptárfülke-barátlakás együttlétet igazolnak.

97 Ezek etnikuma bolgár, bizánci vagy más elemekből összetevődő szerzetesekből állott. Kiválóan érthettek a kőfaragáshoz, mert a fülkéken kívül a lakhelyeiket is a sziklába vágták. A fülkékben való méhészet tehát ehhez az etnikumhoz köthető. A bulgáriai lelőhelyek barátlakásainak használata szintén a XI—XIV. század közé datálható. Ezt az etnikumot biztosan Magyarországra vonatkoztatni még korai lenne, de a kaptárkő ásatásokból előkerült leletanyag korának felső határa (XIV—XV. sz.) azt mutatja, hogy a sziklaméhészet (a fülkék használata) megszűnhetett. Ebben az esetben feltételezhető az is, hogy a megszűnést a használó etnikum kivándorlása okozhatta. Néhány Heves megyei megfigyelés kaptárkő-helynév-sziklahelyiség együttes kapcsolatára mutat. Ezek a következők: Demjén: Remete-völgy, Demjén = Dómján vagy Dámján; Egerbakta-Szentvölgy, uo. Oroszvár; Nagy-Egedhegy: Remete lápa kútja. A kutatás további feladatait a magyarországi adatok kiértékelése és újabb külföldi analógiák keresése képezi. JEGYZETEK 1 Bartalos Gy., 1885. 348-362. 2 Bartalos Gy., 1891. 136-141. 3 Saád A.-Korek J'., 1965. 370. 4 Mihály P., 1975. 31-35. 5 1964 után őszinte baráti és kutatótársi viszony alakult ki közöttünk. 6 Bartalos Gy., 1891. 138. 7 Uo. 8- Kolacskovszky L., 1934. 220. 264