Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

kisebb-nagyobb körzeteken belül mutatnak fel hasonlóságokat, amelyeket az építőhagyomány és a helyi építő, ács mesterek működése indokol. Ilyen, variánsképző elem az oromcsúcs szellős fedése vagy lécráccsal, vagy a deszka lyuggatásával. Jankó János ezt a kis rácsot a matyó építkezésben figyelte meg és az ^egykor vesszőből font vértelek léczből összeszögezett másá"-nak tartotta. Ezt a magunk részéről azzal egészíthetjük ki, hogy ez nemcsak a matyóknál, hanem több hegyvidéki faluban, de különösen a Zagyva völgyében is gyakorlat volt

23

. Ugyanitt és Gyöngyös környékén a padlás terménytároló funkciójával összefüggésben az oromzat közepén egy, esetleg két ajtót is nyitnak (15. ábra). Az alsó Tárna völgytől nyugatra az állóhézagos oromzat egy sajátos formája fejlődött ki, az előreugró típus, ahol a 25 — 30 cm-re előreálló vértelket a falgerendák tartják. A századforduló táján gyakoribb lehetett az oromzat festése, aminek még néhány faluban láthattuk nyomait a plasztikus díszítő elemeken, a vízvető deszkán, vagy a falból kiálló gerenda végeken. Megfigyelhető, hogy a díszítő kedv gazdagsága, leleményessége a deszkaoromzat korszakának vége felé lanyhul, ekkor a vértelek díszítése egyszerűsödik. A deszkaoromzatok tanulmányozása bárkit meggyőzhet arról, hogy ezek a magyar népi építészet nemes hagyományait őrzik, hogy a falusi mesterek új keretek között sajátosan szépet, önállóan parasztit tudtak alkotni,

24 hasonlóan a népviselethez, aminek díszes kivirágzása, majd elhalása a deszkaoromzat korszakával csaknem egyidejű. Gyűjtőterületünk északi és északkeleti részén az oromzatok anyaga, formája 10 Egri Múzeum Évkönyve XIV. 145 14. ábra. Díszes deszka oromzat 1883-ból. Átány, Ötvös tábornok u. 66.