Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

15. ábra. Díszes deszka oromzat két ajtóval, 1895. év. Nagykökényes, Dózsa Gy. u. lé. és díszítése az eddig tárgyaltaktól eltérően másképp alakult, mint ahogyan a falazat anyagában is különbségeket láthattunk. Itt már a múlt század elejétől észlelni tudjuk a kőből rakott oromzatot, eleinte vakolat nélkül. Természetes, hogy a kőépítkezés területein, ahol képzettebb kőművesek is működtek, a XIX. század első felében is készültek díszesebb homlokzatok, amikor másfelé ezeket még hiába keresnénk (16. ábra). A vakolt véghomlokzatok díszítettségében a deszkaoromzatokéhoz hasonló parabolikus pályát figyelhetünk meg. A múlt század vége felé a plasztikus díszítmények mind nagyobb terjedelemben fedik a végfalat és homlokzatot, de később, 1920 után az egyszerűbb formákhoz térnek vissza, s a díszítmények inkább az alsó falfelületre tömörülnek. A gazdag, vagy szegényes díszítésmód mindig viszonylagos, mert a városok és a falusi építőközpontok körzetében a munka és eredménye magasabb színvonalú (17— 19. ábrák). Itt és a katolikus falvakban jelenik meg az oromzaton a szoborfülke, két oldalán téglány alakú szellőzővel, ami utóbb már csak díszítőelem, funkció nélkül. Itt a legerősebben tagolt a falat az oromzattól elválasztó övpárkány, a falisávok és az ablakok könyöklő-, vagy szemöldökpárkánya

25

. Ezek a díszítőelemek és elhelyezésük a véghomlokzaton a polgári építészet szabályait követik és minél inkább távolodunk a centrumoktól, az elemek és kompozíciójuk annál inkább válik népivé, annál nagyobb mértékben olvasztja magába a táj díszítő hagyományait (20. ábra). A népi díszítőszándék érvényesülését érezzük a véghomlokzat festésében is, ami lehet egészen szerény igényű, az oromzat kontúrját és a padlásluk keretét hamus mésszel húzva ki — Pélyen — , 146