Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

formája tehát a múlt század második felében egymás mellett élt akkor is, ha bizonyos távolság választotta el őket egymástól. Az adatok gyér száma és bizonytalansága ma már lehetetlenné teszi annak megállapítását, hogy a két forma ugyanazon fejlődés két egymást követő mozzanata, vagy egy-egy kisebb táj népének etnikus jellemvonása volt-e. Az eredetileg füstlukas nyeregtető a Mátra déli oldalának falvaiban — és innen nyugatra, a Zagyva völgyében is jellemzője a múlt század vége népi építészetének

7

. A déli és nyugati tetőformát az határolja el az északitól, hogy vízvetője az anyafal felett mélyebben benyúlik a tetőtérbe és ezért szélesebb. A füstlukas oromzat Heves megye délkeleti részén is kontytetővel párosul, vagyis a tető utea felőli végén oromzat képződik, ami a tető lejtése felett kisebb, vagy nagyobb lehet. Ez a tetőforma Füzesabony, Szihalom, Dormánd, Besenyőtelek, Mezőtárkány, Mezőszemere, Egerfarmos községekben a múlt század második felének építési módját jellemzi (2. ábra). Közvetlen kapcsolata a tüzelőberendezéssel nem igazolható, de az északi fejlődés nyomán feltételezzük. Minden jel arra mutat, hogy a Mátrától és a Bükktől délre eső terület legrégebbi tetőformája a kontytető, illetve még annak is primitívebb formája, a padlástalan, félgömb alakú tető, ami leírásainkban „bogárhátú ház" néven jelenik meg. Ez utóbbi a XVIII. század első felében lehetett gyakori, mert amikor Tiszanána rendezése előtt az uradalmi prefektus a faluképet jellemzi a püspöknek írt jelentésében, azt írja, hogy itt „leginkább nád falas, bogárhátú viskók" vannak

8

. Ez a kezdetei, ábra. Alföldi kontytetős ház, füstlukas oromzattal. Mezőszemere, Árpád u. 8. 135